Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
12 Dr. Erdős József. géliomnál és a leveleknél jóval előbb, tehát abban az életidejében irta, amikor a görög nyelven való fogalmazásban még járatlan, gyakorlatlan kezdő volt s a megszokott héberes szólásmódoktól, kifejezésektől kevésbbé tudott szabadulni; aztán mérlegelendő az is, hogy az Apokalypsis teljesen profétiai jellegű irat lévén, nyelvezetének is az ótestamentomi héber profétiák nyelvezetéhez és előterjesztési módjához kellett simulnia ; de meg tárgyához képest is, itt több olyan kifejezésre volt szüksége a szerzőnek, a melyet később, a már fejlettebb gondolkozásra és gyakorlottabb nyelvezetre valló evangéliomban és levelekben mellőzhetett. Ügy szólván az egész Apokalypsist a hebraismus fuvalma lengi át s innen van az, hogy első olvasásra hajlandók volnánk a kánonbeli görög szöveget valamely elveszett eredeti héber ős szöveg szó szerinti fordításának tartani, mint tette Harenberg és Boltén. Pedig ma már minden vitán felül áll az a tény, hogy János apostol az ő Apokalypsisét, a görög eredetű, görögül beszélő kisázsiai hivők számára, eredetileg görög nyelven irta. Érdekes jelenség ebben az iratban az, hogy benne több olyan eredeti görög fogalommal és kifejezéssel találkozunk, a mi különben az újszövetségi kánonban sehol sem fordul elő ; ilyenek : όιανγής 21 2 i ; ταλαντιαίος 16 2 1, ποταμοψόρψος 12 1 5, μεοονράνημα 8 ) 3 14 6 19 1 7, ψαώριον 8 t , ξνλον tívivov 18 l 2, έλεφάντινος IS·«; Υ.ρνσταλλίζειν 21 η, továbbá a drágakövek 21 19 2 0 ós a színek 6 25, 8 9 1 7 igazi görög neveinek felsorolása; a οτάόιον görög távolsági mértéknek 21 1 6, a görög terménymérő χοΊνιξnak 6 6, az 3 Άλφα és Ω görög betükópletnek, mint az első és utolsó fogalmi előterjesztésének; a rejtélyes, de eredeti görög számjelzésnek (13 1 8: χξζ' — 666), a melléknévi jelzőknek, participiumok és összetett szavaknak gyakori használata, mindezek olyan sajátságok, a melyek igazolják azt, hogy íme a görög mondatszerkezeti számos szabálytalanság és héberes színezet mellett is, nemcsak kiórezhető, de világosan felösmerhető a szöveg eredeti görög stylusa. Valóban sokan túloztak is az Apokalypsis héberes nyelvszinezetének megítélésénél. Mert még az a körülmény, hogy a szerző, mint héberül gondolkozó galileai halász, ünnepélyesség kedvéért, itt-ott héber szókat (ρ. ο. αμψ, αλληλούια) vegyit bele a beszédébe, majd egy-két héber szót, mint olyant nevez meg (ρ. ο. Άρμαγεδών 16 1 6), sőt meg is magyaráz (ρ. ο. Άβαδδών = Άπολλιων 9 u), vagy hogy a masculinum axpivbog-1 irja ιό άψίν&ιον helyett egy csillagnak (άατίο) a neve gyanánt 8 u, meg hogy Jehova nevét eként irja körül: b ων •/.ai ό ív v.ai ό ερχόμενος 1 8 4 8, a mit még ragozatlan tulajdonnév gyanánt is használ így: and ό iuv και ό ψ καί 6 ερχόμενος 1 4: mindez nem indokolja azt a nézetet, hogy ő a görög