Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

Az ÜdvözitS gyermekségének arab evangélioma. 127 3. fejezet. Ily módon naplemente után a bába és vele együtt József a barlanghoz indult s abba mindketten bementek. És ime az ragyogó fénnyel volt telve, lámpák ragyogásánál szebben és nap világosságánál is tündöklőbben. A jászolba helyezett és pólyába csavart gyermek anyjának, Mária asszonynak az emlőjét szopta. Mikor mindketten megcsodálták ezt a fényt, akkor a banya megkérdezte Mária asszonyt: — Csak nem te vagy annak az újszülöttnek az anyja?! És amikor Mária úrnő igenlőleg felelt, azt mondotta : — Bizony nem vagy hasonló Éva leányaihoz. Mária asszony azt monda : — Amiképpen az én fiamhoz gyermekek közül senki sem hasonló, ugy az ő szülőanyjának sincs asszonyok közt mása. — Asszonyom— feleié a bába — azért jöttem, hogy bért kapjak s ime megbénultam, Monda neki a mi asszonyunk Mária : — Tedd a kezeidet a gyermekre. Mikor ezt a vén asszony megcselekedte, tüstént meggyógyult. Akkor kimenve mondá: — Mostantól fogva egész életemen át szolgálója és cselédje leszek ennek a gyermeknek. 4. fejezet. Akkor pásztorok jöttek, a kik mikor tüzet gyújtottak ós fölötte vigadoztak, égi seregek jelentek meg nekik, dicsőítve és magasztalva a mindenható Istent. Mikor a pásztorok is ugyanezt cselekedték, akkor az a barlang a világ legfölségesebb templomához lett hasonlóvá, mivel hogy égieknek és földieknek szája dicsőitette és magasztalta az Istent az Úr Krisztus születéséért. Mikor aztán az a zsidó vénasszony ezt a kinyilvánult csodát látta, az Istennek hálát adott, mondván: — Hálát adok neked, oh Izráel Istene azért, hogy az én szemeim látták a világ Megváltójának születését. 5. fejezet. Mikor elérkezett a körülmetélés ideje, t. i. a nyolcadik nap, a gyermeket a törvény szerint körül kellett metélni.