Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

112 Imre Lajos. volt. Hasonlókép katholikus fölfogás a szüzesség kiemelése, mely azonban szintén halványabb a hivatalos dogmatikai fölfogásnál. A világi haszon reménysége ellen szóló erélyes visszautasítása (IX—X. parancsolat) is arról tanúskodik, hogy a katholikus fölfogás, melynek az egyik főmotívuma maradt máig is, itt át van törve. A felszólítás pedig, mit a törvénymagyarázat után csatol, őszinte bizonyságot tesz nemes fölfogása felől, mikor az igaz bűnbánatot, tökéletes hitet, buzgó életet és üdvösség utáni vágyat említi és követeli. — Ε bűnbánatban, melyet magunknak a törvénnyel való összehasonlítása ébreszt, s mely bennünket lesújt, tudtunkra adván, hogy nem vagyunk méltók Isten ennyi jóságára, a hit az, mely fölemel, elénk tárván Jézus megjelenését ki jött, hogy bennünket Isten kegyelméről még az esetben is biztosítson, mikor magunk már minden reményről letettünk erre vonatkozólag. Az egész fejtegetésen végig érezhető ez a gondolat; hogy mégis nem tűnik ki eléggé és nem foglalja egészen egységbe a hitről szóló részt, úgy látszik, inkább az író képességének, mint erről alkotott fölfogásának kell tulajdonítanunk. Mert a hit kétféle meghatározása bizonyos mértékben megállhat ugyan, ha úgy fogjuk föl, hogy vele az általános vallási és keresztyén vallásos világnézetet akarja a maguk graduális különbségeiben szemléltetni, mégis nyilvánvalóan ez az, ami veszélyezteti a reá való folytonos utalással a fejtegetés egységes alapgondolatát. Jellemző, hogy a dogmatikus jelzőket Istenről, Jézusról és a Szentlélekről mind elsorolja, magyarázatukat azonban csak az artikulus általános magyarázatánál egy pár szóval adja meg. Istenről szólván kiemel egy olyan gondolatot, melyet azt hisszük, nem ok nélkül sejtünk a predestináció alapelvének: Isten gondviselő és nevelő munkáját az ember üdvösségére nézve, mely alapja Istenben való rendületlen és félelem nélküli bizodalmunknak. Ugyanez artikulusban Isten dicsőségének említése magas nézőpontról tesz bizonyságot. A Jézusról szóló fejtegetés világos és értékes. Kiemeli Jézus ethikai nagyságát, de kiemeli Mária jelentőségét is, ámbár a hozzája való imádkozásról nem szól, sem valami, neki adandó isteni tiszteletről. A pokolra szállás nagyszerű értelmét a pokol részeinek leírásával teljesen elrontja, de gondoljuk meg, ki nem tette volna azokban az időkben, mikor a kath. dogmatika minden fegyverét felvonúltatta a veszélyeztetett dogmák megvédelmezésére. Még egy dologról kell itt szólani, és ez az egyház fogalma. Ez különböző időkben a skót kátékban különböző fejlődési alakokat mutat föl. A kálvini felfogást csakhamar elhomályosítja a megmaradt katholikus kovász, bár még a Genfből hozott confesszióban a kálvini értelem uralkodik, a fanatizmus emelkedése, Knox halála, kevesebb képességű