Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Germanus Gyula dr.-tól: Az arab keresztyénség emlékei

Az arab keresztyénség emlékei. 91 életmódjukat és renyhe életüket. Sokan nyelvüket is lekicsinyelték és hitványnak tartották a beduin nyelvével szemben. A pusztai beduin különben mindig tökéletesebbnek tartotta saját virágos eredeti nyelvezetét a városiak finomultabb, de szegényebb kifejezéseinél Ál-'Adsdsád (megh. A. D. 709) költő azt mondja kortársairól, Tirimma és Kumajtról, hogy „mindig kérdeztek tőlem ritka költői kifejezéseket és én mondtam nekik néhányat. Később azt találtam, hogy e kifejezéseket helytelenül használták költeményeikben, mivel városbeliek voltak akik azt akarták leirni, amit nem láttak, holott ón mint ősi beduin azt irom amit láttam ós tettem."

1) Viszont a beduin társadalom legjelesebbjei Hírá-t ismerték el az arab irodalom központjává. Kiváló költők, mint Nábiga, Labíd, A'sa, keresték fel Hírát és a hírai keresztyénség nem tűnt el nyom nélkül benyomásaikban, gondolataikban és költeményeikben. Az ahláf (kliensek) osztálya, menekültekből, kiket vérboszú üldözött, vagy szegény földműves, iparos avagy harcosokból állott. Foglalkozásuk szerint csatlakoztak a Tanúkh illetőleg városlakókhoz. Az i'bádkorán éreztették hatásukat a Lakhmida udvarral. A világi élet, mely a realista pusztai arabnak oly kedves volt, rabló hadjárataival, zsákmányával, nem volt az ábrándozó, idealista keresztyéneknek eszménye. A hírai uralkodói. Nu'mán kiről olvassuk, hogy az V. század első felében uralkodott, jó szívvel viseltetett keresztyén alattvalóival szemben. Már 410 A. D. körül hírai püspökről szól tudósításunk. A legenda I. Nu'mán keresztyénnek tartja. Nem érdektelen talán felemlíteni ama körülményt, mely e hitet keltette keresztyén alattvalóiban. Nu'mánt tartja a legenda a Híra melletti hires Khavarnak nevű várpalota építőjének. Ε várat I. Jazdigird szaszanida király emeltette fia számára. Nu'mán az építőmestert egy Szinimmár nevű byzanci keresztyént ledobatta a vár fokáról, nehogy a vár építési titkát elárulhassa. Egy tavaszi napon Nu'mán vezérével Khavarnak várában ült és bámulattal nézte végig az alatta elterülő síkságot, kertjeivel, pálmáival, csatornáival az Eufráttól keletre ós nyugatra. A látvány elragadta Nu'mánt, ki folkiáltott: „Láttál valaha felségesebbet?

3 „Nem" felelte a vezér, „de mindez mulandó." „És mi az ami nem mulandó?" kérdó Nu'mán. „Az ami Istennel van, az égben!" „Hogyan lehet azt elérni?" „Azáltal, hogy lemondasz a világ gyönyöreiről és Istent szolgálod és azt igyekezed elnyerni, amit az Ő jósága nyújt." Nu'mán rögtön elhagyta Khavarnak várát, még azon éjjel darócruhát öltött, titkon a sivatagba vonult és vándor ') Kitábu'ul-Agáni (Énekek Könyve) II. 18. lap.