Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 65 oltárt megkerülte, rajta a bűnnek semmi jele sem mutatkozott. Akkor az összes papok, áldozók és a nép mind áldották őt mondván : — Boldog vagy, mert nem mutatkozott benned bűn. Azután előhíván Máriát, azt mondták neki: — Micsoda mentséged lehet? Avagy jelentkezhetik-e még nagyobb jel benned, mint ami elárul, hogy fogantál? De annyit legalább megkövetelünk tőled, hogy, miután József ártatlan, megvalld, ki az, aki megcsalt tégedet ? Mert sokkal jobb, ha a saját vallomásod leplez le, mintha az Isten haragja adván jelt a te arcodon, a nép előtt leplez le tégedet. Akkor Mária szilárdan és remegés nélkül mondá : — Ha bármi piszok vagy akármi bűn van, avagy ha bármi vágy vagy szemérmetlenség volt én bennem, leplezzen le engemet az Űr az összes nép előtt, hogy mindeneknek javulására szolgáljak például. És bátran odament az Úrnak oltárához, megitta a próba vizét, hétszer megkerülte az oltárt és semmi folt nem mutatkozott rajta. Mikor aztán az egész nép elálmélkodott és nem tudott kiigazodni, amennyiben látták ugyan, hogy terhes, de arcán semmiféle jel sem mutatkozott, akkor különböző fecsegéssel kezdtek zavarogni. Némelyek szentségről beszéltek, mások meg rossz lelkiismerettel vádolták meg őt. Akkor Mária a népnek tisztátalan gyanakodását látva, hogy evvel még nem igazolódott be az ő érintetlen szüzessége, mindnyájuk hallatára érthető hangon mondá : — Él a seregek Ura Istene, akinek színe előtt állok, hogy férfit soha nem ismertem, sőt ismerni sem akarok, mert gyermekségemtől kezdve ezt határoztam el magamban. S azt a fogadalmat tettem az én Istenemnek gyermekségemtől fogva, hogy aki engemet teremtett, annak számára maradjak meg abban az épségben, amelyben egyedül csak neki szándékozom élni és egyedül csak neki is fogok megmaradni szenny nélkül, a mig csak élek! Akkor mind csókolgatni kezdték őt, kérvén, hogy gonosz gyanakodásukért engedjen meg nekik. Azután az összes nép, a papok és szüzek nagy lelkesedéssel és örömmel kisérték őt egészen hazáig nagy felszóval mondogatva : Theol. Szaklap. IX. é-vf. 5