Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Raffay Sándortól: Az ál Máté
Az ál Máté. 61 odavitte a szentséget és megkérdezte az Urat. Az Úr pedig azt mondta neki: — Vidd be mindnyájuk botjait a szentek szentébe, hadd maradjanak ott. S hagyd meg nekik, hogy reggel menjenek hozzád a botjaik átvétele végett. Egy botnak a végéből majd galamb jő ki és száll az égbe. A kinek a kezébe visszaadott botban ez a jel adatik, annak kell Máriát megőrzés végett átadni. Lőn, hogy másnap mind korábban jöttek, mint várni lehetett és az áldozás megtörténte után a főpap bement a szentek szentébe, hogy kihozza a botokat. S mikor egyenként kiosztotta és egyetlen botból sem jött ki galamb, Abiathár főpap felöltözött a tizenkét csengetyűsbe, meg a főpapi ruhába és belépve a szentek szentébe, áldozatot gyújtott. S imádkozása közben megjelent neki az angyal, mondván: — Ez a botocska itt a legrövidebb, amelyet észre nem vettél, pedig a többivel együtt tetted ide: most ha majd ezt kiviszed és átadod, benne nyilvánul ki az a jel, amelyről neked szóltam. Ez a bot pedig Józsefé volt, a ki törődött volt, mert már öreg is volt és egyáltalán nem gondolt arra, hogy valamikép rá kényszerítsék őt annak (Máriának) átvételére, azért nem is akarta keresni a botját. S mialatt ott álldogált szerényen és leghátul, Abiathár főpap nagy hangon rákiáltott mondván: — Jer és vedd át a botodat. József pedig remegve ment oda, hogy a főpap olyan nagy hangon hivta őt. De alig nyújtotta ki a kezét, hogy átvegye a botját, annak a hegyéből tüstént egy hónál fehérebb, nagyon remek galamb jött elő ós egy ideig a templom mennyezete körül repdesve az egekbe szállt. Akkor az egész nép kifejezte jókívánságait az öregnek, mondván : — Boldoggá lettél a te vénségedben, hogy téged az Isten alkalmasnak nyilványitott arra, hogy Máriát magadhoz vegyed. Mikor pedig a papok is azt mondták neki: — Vedd őt magadhoz, mert Júda egész törzséből egyedül téged választott ki az Isten. De ő kérni és kérlelni kezdte őket és szégyenkezve mondogatta:
