Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 59 hogy többé senki sem múlhatta fölül a virrasztásokban, senki sem volt tanultabb az Isten törvényében, alázatosabb a megalázkodásban, Ízlésesebb a Dávidi versekben, kedvesebb a szeretetben, tisztább a szüzességben és tökéletesebb minden erényben, mint ő. Állhatatos, szilárd, változhatlan volt hát s naponként tökéletesedett. Őt senki sem látta haragvónak, soha senki sem hallotta öt rosszat beszélni. Sőt minden beszéde úgy telve volt méltósággal, hogy úgy látszott, Isten van a nyelvében. Folyton a törvény hirdetésében vagy kutatásában mozgott és folytonosan őrködött a társai felett, nehogy valamelyikük csak egy szóval is vétkezzék, vagy valami nevetésben törjön ki, vagy hogy társával szemben igaztalanságba vagy kevélységbe essék. Szünet nélkül áldotta az Istent, s nehogy esetleg az Isten magasztalásában még csak a köszöntéssel is zavarhassák, ha őt valaki köszöntötte, viszonzásúl „Dicsértessék az Isten"-nel felelt. így hát tőle eredt, hogy az emberek, ha egymást kölcsönösen köszöntik „Dicsértessék az Isten"-nel válaszolnak. Csak annyi élelmet vett magához, amennyit naponként az angyal kezéből kapott, a papoktól járó eledelt pedig a szegényeknek osztogatta ki. Gyakorta látták, mikor angyalokkal beszélgetett s azok kész kedvességgel engedelmeskedtek neki. Ha pedig valaki betegségében megérintette őt, tüstént gyógyultan tért haza. 7. Fejezet. Akkor Abiathár pap mindenféle ajándékokat hordott a főpapoknak, hogy Máriát a fia számára feleségül kapja meg. De Mária visszautasította mondván: — Lehetetlen az, hogy ón férfit ismerjek vagy engem férfi ismerjen. A főpapok azonban és az összes rokonai is azt mondták neki: — Istent a gyermekekben kell tisztelni és az utódokban imádni, amint az mindig szokás volt Izráelben. Mária azonban felelvén mondá nekik : — Istent mindenek előtt a tisztaságban kell tisztelni, amint az általánosan el van fogadva . . . Mert Ábel előtt