Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához

Prolegomena az Ósz. származó s az Újsz. található idézetek viszonyához. 3 citata esse ex traductione Ch aidaica ea, qua tunc vulgo utebantur", tehát se héberül, se görögül. Paulus Tossanus (Biblia. Heidelb. 1617) a jelesebb Mózesből és a prófétákból merített idézeteket magyarázza a maguk helyén, ahol előfordulnak, anélkül, hogy kérdésünk lényegébe mélyebben behatolna. Andreas Tesler

1) (Disputatio de dictorum V. J. in Novo allegatione etc. Jenae 1627). Értékes, rendszeres munka. Nyolc fejezetben tárgyalja az idézetek tartalmát, az iratokat, ahonnan meritvék, az idézőket, az idézetek formáit, célzatát, módját. Az egyes fejezeteken belül is a legnagyobb rendszeresség található. Jacob Alting (Opera. Amst. 1685) művében „Parailelismus testimoniorum V. T., quae citantur in Novo" cím alatt Mt. 12,

4

2-ig negyven idézetet és remeniscentiát ismertet röviden. L. Cappellus, (Critica Sacra 1650.) művében „Qaestio de locis parallelis Veteris et Növi Testament!" cím alatt ezt a kérdést tárgyalja: „An loca parallela, quae e V. Testamento in Novo adducuntur, citentur ab Apostolis et Evangelistis prout ea in Graeca των Lxx versione tum temporis habebantur, an vero fuerint ab ipsis (prout eis visum fűit) de novo sic reddita, ac postmodum in Graecam V. T. versionom Lxx interpretura quae hodie exstat, a seribis et librariis, vei novis, paulo post Apostolorum tempóra, Christianis interpretibus aut antiquariis, verbatim transeripta atque infulta." (443 1.) Kérdésének első tételét fogadja el, t. i., hogy az evangélisták és az apostolok a Lxx-ból idéztek, úgy amint azt készen találták. Az egyes idézeteket méltányolják a különböző kommentárok, criticák szemolvényes művek. (pl. Spanheimus : Dubia evangelica. Genf. 1700 Henr. B. Stark. Notae selectae erit. phil. ex in Ep. S. Paulo ad Ebraeos. Lipsiae 1710 stb.). Különösen Jézus idézeteinek tulajdonít nagy fontosságot Joli. Steenbuchius (Christum Veteris in Novo Foederis Interpretern .. . Anno MDCCXVI Havniae) 8 1. §. 21: „Multum conducit examen harum citationum Dominicaruin 1. ad veram vocum V.T. intelligentiam etgenuinam interpretationem. 2. ad probandam auctoritatem librorum ex quibus desumptae citationes sunt. 3 ad demonstrandum praedictionum complementum. 4. ad coníirmendi fidei articulos. 5. ad firmandos certos in Theologia canones. 6. ad deciderdos conscientiae casus. 7. ad roborandam praxin pietatis. Sőt ezen idézetek felvilágosítást nyújtanak (46. §.) az Isten és Isten fia ismeretéről és tiszteletéről, az angyalok létéről, az embernek állapotáról ez életben és a halál után, a szent iratok hasz') Böhl i. m. XXII. 1. ezt a munkát tévesen tulajdonítja J. Majornake mert az csak elnökölt a kérdéses disputation, címe is mutatja: „Andrea" Tesleri Disp. Inaug sub praesidio viri plur. rev. . . . Johannis Maioris. . . . 1*