Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

56 Raffay Sándor. vissza, ha egyszer elűztek és kinéztek? Már én csak maradok az én juhaimmal, a mig Isten látnom engedi a napot, de szolgáim által a szegényeknek, özvegyeknek, árváknak és az Isten szolgáinak szívesen kiszolgáltatom a maguk részét. Mikor ezt elmondta, így válaszolt neki az ifjú : — Az Isten angyala vagyok én, ki ma a te siránkozó és imádkozó feleségednek megjelentem és megvigasztaltam őt, amit tudj meg, hogy tőled leánykája lesz. Ez majd az Isten templomában él és a Szentlélek benne nyugszik meg és az δ boldogsága meghaladja az összes szent asszonyokét úgy, hogy senki sem mondhatja, hogy előbb is volt már olyan, de sőt még utána sem lesz soha hozzá hasonló ezen a világon. Ezért hát szállj le a hegyekről, térj vissza a te hitvesedhez és úgy találod őt, hogy viselős, mert az Isten utódot támasztott benne, a miért hálákat adhatsz Istennek, és az ő magva áldott leszen, sőt ő maga is áldott lesz és örök áldás anyjává válik. Imádva őt, azt mondta neki Joáhim : — Ha előtted kegyelemben állok, ölj le egy kissé az én kunyhómban és áldj meg engem, a te szolgádat. — Ne mondd magad szolgának . . . mondá neki az angyal, hanem szolgatársamnak, mert hiszen egy azon Úrnak a szolgái vagyunk. Mivel pedig az én eledelem láthatatlan és az én italomat halandó emberek nem láthatják, igy hát nein szükség engem arra kérned, hogy a te kunyhódba betérjek, hanem amit nekem szántál, egészen égő áldozatban hozd meg az Istennek. Akkor Joáhim egy hibátlan bárányt hozott elő és azt mondta az angyalnak: — Magamtól nem mertem volna egészen égő áldozatot hozni az Istennek, ha a te parancsod meg nem adta volna nekem az áldozó papság jogát. — Én sem bíztatnálak az áldozásra, feleié az angyal, ha nem ismerném az Úr akaratát. Lón aztán, hogy amikor Joáhim az Istennek az áldozatot hozta, az áldozat illatával, mintegy a füsttel egyszerre csak felszállott az angyal az égbe. Akkor Joáhim arcra borult ós hat órától kezdve egész estig úgy feküdt. Odamenve az ő szolgái és béresei s nem