Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege
A protestantisraus fogalma és lényege. 39 amely nélkül elveszítik létjogosultságukat. Máskülönben alkothatnak akármilyen hatalmas szervezetet, nyújthatnak tagjaiknak ritka előnyöket vagy épen kiváltságokat is, segíthetik az élőki'e kerülteket magas állásokba, de nem lesznek többé épen a protestáns szellem képviselői és letéteményesei. Átalakulnak egy-egy fiók katholikus egyházzá, deütero- vagy neo-papismussá, mely csak hatalomért küzd ós szintén bálványokat állit az egyháztag elé akár confessiók, akár egyéb hagyományos nézetek, akár élő hatalmasságok képében. Szintén a tekintélyelv alapjára helyezkedvén, megtagadják és eltiporják a minden haladásnak kútfejét és eszközét, t. i. az egyéniség elvét. Amannak alapjára helyezkedett ugyanis — mint emlitém — a katholicismus, emez pedig ennélfogva vele szemben a protestantismusnak egyedül megfelelő alapja. Egyedül megfelelő történelmileg is, egyedül megfelelő keresztyén vallási szempontból is, de egyedül megfelelő az ember egyetemes és örökké változhatatlan természetéből folyólag is, amely ellenállhatatlan erővel követeli az érvényesülést minden irányban, tehát a vallás terén sem engedheti magát mellőztetni. Történelmi elköteleztetésünkről nem szólok bővebben, mert ma már olyan irányt óhajtanának némelyek uralomra juttatni épen a magyar protestáns egyházakban, mely a történelmet mind a régi, mind a mai hivatalos egvháznak szolgálatába akarja állítani, persze ennek a javára, illetőleg mentségére. Keresztyén szempontból is egyedül az egyéniség elve a jogos alap, mert, hiszen a reformáczió épen az evangéliumhoz (nem az egész bibliához, s tényleg az ószövetség egyenrangúvá tétele, ami a vele rokonszellemü Calvinustól származott, ellentétben áll a reformáczió eredeti és helyes törekvésével) való viszszatérés akart lenni, már pedig az evangelium általában a Krisztus szellemét tükrözteti vissza, s az idegen nemzetiségűek, a más vallásúak, a másképen érzők és gondolkozók, a megtévedettek és ellenfelek iránt is a legmegbocsátóbb szeretetet, a legkíméletesebb bánásmódot rendeli és követeli, s teljességgel nem engedi hántásukat és üldözésőket eltérő vagy egyenesen ellentétes érzelmeikért és nézeteikért sem. A legegyetemesebb emberszeretet ős legfenségesebb türelmesség sugárzik ki Jézusnak minden egyes mondásából, nemcsak, hanem nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy hangoztassa az uralkodó és divatos vallási felfogással szemben az egyénnek teljes szabadságát. Azt viszont, hogy a templomban pénzváltással és galambárulással foglalkozókat kikorbácsolta onnan, minden józaneszü ember csak helyeselheti a legnagyobb humanitas mellett is, de egyáltalában nem vonatkoztathatja egyébre, mint amit legrövidebben talán igy lehetne kifejezni: Mindent a maga helyén! Nem az volt a
