Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Buddha, Mohamed és Krisztus

304 Dr. Szlávik Mátyás. életfolyamata a megváltóval való személyes életviszonyunk által van feltételezve. A buddhista ós a mozlim öncselekvőségével szemben a megváltás a keresztyénségben isten ingyenvaló kegyelmének ténye és ajándéka a Krisztusban. És pedig ez a megváltás benső átalakulása az érzületnek, gondolkozásnak és akaratnak, szabadulás az önző bűnös hajlamtól, és eltávolítása mindannak a sok tartozásnak és büntetésnek, a mit a bűn eredményez a bűnös ember és a szent isten között. Az isten szeretete és kegyelme tehát a megváltás keresztyén gondolatának a magva, s az istennek a bűn okozta ez a megváltásterve a Krisztusban valósult meg személyesen. Azért e megváltás célja és eredménye nem a személyiség megszűnése, mint a buddhismusban és izlámban, hanem annak fölemelése és teljes átalakulása. Egyedül a Krisztus keresztje alatt éljük át a megváltás üdvözítő erejét és hatalmát. S nem kevésbé jellegzetes a különbség a három világvallás között a túlvilági életről szóló felfogásában is. A buddhista pessimizmus legfeljebb a lélekvándorlás alakjában ismeri azt s nirvánája mellett megszűnik minden üdvösség. Mert tagadja az én és a lélek létét, azért tagadja a halál utáni állapotot s megsemmisít minden egyéni és társas közösségi haladást és fejlődést. Ugy Oldenberg, mint Kőppen szerint a Nirvána a semmi s a buddhizmus a megsemmisülés evangeliuma. Radikális nihilizmus az ő vallásának eleje és veleje. — Teljes ellentéte az izlám képzete a túlvilágról. A buddhista abstrakcióval és halállal szemben a legteljesebb életvalóság az minden izében. A lélek halhatatlanságának reális valóságához Mohamed erősen ragaszkodott, sőt e túlvilági hit legszebb része vala egyéni vallásosságának ós egyetlen vigasza nehéz küzdelmeiben. A mint a buddhizmust a túlvilági élet felfogásában az életundor, ugy az izlámot az életöröm vezette. Valóságos apokatastatis a mozlim túlvilági élete s a mennyország ós pokol rikító kiszinezóse a próféta fantáziájának legélénkebb bizonysága. — Egyedül a túlvilági élet keresztyén felfogása felel meg az ember igaz lényegének és vallásos erkölcsi rendeltetésének. Egyik sarkalatos igazsága a lélek halhatatlansága, a mely szerint a mi lelkünk az istentől és az istenhez való. Egy darab isteni élet a lélek mibennünk és istene annak rendeltetése és feladata. Záloga ennek Jézus Krisztus feltámadása és vele való folytonos életközösségünk. Műve az istenországa, mint a szeretet országa istenhez való fiúi és felebarátainkhoz való testvéri viszonyunkban. Ε feltámadott és folyton élő Krisztushoz való viszonyunk, üdvösségünk vagy megitéltetésünk egyetlen feltétele. Találóan mondja a túlvilági élet különböző felfogására nézve Falke: „Die buddhistische Jenseitslehre