Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Buddha, Mohamed és Krisztus

300 Dr. Szlávik Mátyás. mint ethikai értelmezéssel az isteni mindenhatóság és felsebesség szerepel. Jó tulajdonságai mellett rosszak is szerepelnek, mint a milyen p. o. az ő ravaszsága és zsarnoki uralma. Mindenhatóságánál fogva előre határozza meg az emberek sorsát, és ez a „kismet" teljesen megszünteti az akarat szabadságát s megöl minden ethikát. S ha a buddhizmusban nem volt helye a csudának, ugy az izlám csakúgy hemzseg tőle, s az ember számára nem maradt más hátra, mint a feltétlen alávetés. Mohamed istene keleti despota, a kihez való személyes szívbeli imádkozás époly lehetetlen, mint a buddhizmusban. Egész rendszere legfeljebb az isten létének koszmológiai és teleológiai bizonyítékára vezethet, a hol a személyes istennel való fiúi közösségről szó sem lehet. — A merev monotheista izlám istenfogalommal szemben a keresztyénség az isten közelségének személyes átérzését hirdeti a Jézus Krisztusban, mint az isteni kijelentés teljességében. Istenképünk az istennel, mint kegyelmes menyei atyánkkal való személyes életközösségünknek a képe. Ε keresztyén istonfogaloin lényege a személyes könyörülő szeretet, a mivel erkölcsileg nevelő s megváltó atyaistennek tűnik föl személyes életünkken. Legnagyobb csudatevő ereje a Jézus küldetésében és bűntelen személyiségében nyilvánult, ki vezérünk lett az igazságra és példányképünk az önfeláldozó erkölcsi életre. Azért a keresztyénség maga a megtestesült kijelentett vallás most és mindenkoron. — De az isten léte és lényege mellett a világ eredete is f.jglalkoztatja a vallásos gondolkozást. Buddha szerint a világ a folytonos létesülés és elmúlás képe, s bizonyos tekintetben maga az ember az universum alkotója vagy legalább is átalakítója. Pessimizmusánál fogva érzéke sincs a világi, s különösen a természeti élet fejlődése és szépsége iránt. Hisz a semmi a lét célja, vagyis a kinok ós bűnök szakadatlan láncolata, a melynek megszüntetése a nirvána. Valóságos temetőnek nézi a világot, a melyben jobb nem lenni mint lenni.—Valamivel positivebbMohained kosmogoniája. A világ az isten alkotása s a természet az isten hirdetője. Különösen az utolsó Ítélet s a világi életörömök élvezete foglalkoztatta Mohamed beteges fantáziáját, s itt keleti arabs értelemben alakította át önkényesen az ó-szövetségi felfogást. — A teremtés történetének ószövetségi álláspontjára helyezkedett Jézus is, a ki szerint „az isten által, 6 benne ós ő hozzá vannak mindenek," az isten minden létnek ősoka és alapja, ki „semmiből" teremtette a világot. A bibliának kijelentési jellegét misem igazolja annyira, mint az a körülmény, hogy annak elbeszélései a modern természettudomány vívmányaival teljesen összeegyeztethetők. A materializmusnak tehát nincs helye a keresztyónségben. Az ő