Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 221 idézvén beszédében „fölkiáltott, mint aki nagy fájdalomban van". Ettől kezdve rettenetes görcsök, nyavalyatörések, vérzések lepték meg a gyülekezetet és ég és pokol megnyílt a szemeik előtt. Kedvezett a dolognak, hogy Whitefield ép ekkortájban jött át Skóciába és azonnal a csoda helyére sietett ott prédikálni és úrvacsorát osztani. Legkülönösebb a dologban az, mely egyúttal kóros jelenség voltát is mutatja, hogy öt hónap múlva, amily hirtelen jött, úgy elment az egész; a nép visszatért rendes munkájához szó sem esett a dologról többé. Megjegyzendő, hogy mig a szakadárok Whitefield által elidegeníttetve ellene nyilatkoznak az esetnek, a hivatalos egyház egyáltalában nem nyilvánít véleményt fölötte. A minduntalan előforduló kisebb-nagyobb eretnekségek között még csak egy nevezetesebb van a Campbell Macleod-é, kinek vallásos felfogása a következő : Istenből a természeti világ csak hatalmát tükrözi vissza. Igazi lényegét Jézus jelentette ki. Ha nézzük a Jézus életét, látjuk, hogy az egész élete és főképen halála hozzánk való szeretetének bizonyítéka. Mivel pedig ez a legfölségesebb, mit el tudunk képzelni ezért mondjuk, hogy Jézusban Isten jelent meg, benne az ő arcát, lényegét szemléljük, mely eszerint a szeretet. Ez a szeretet irántunk emberek iránt először arra bír, hogy le igyekezzünk küzdeni bűneinket s így a szeretetre méltók legyünk, másodszor bizalommal tölt el, hogy e törekvésünk nem hiábavaló, inert amennyiben mi nem tudnánk teljesen leküzdeni, Isten végtelen szeretete elfedezi azokat. Természetesen Campbellt letették, mert akkor mindent szabad volt hirdetni, csak azt nem, hogy Isten szereti az embert. És mikor idáig eljutottunk, már ideje rámutatni, hogy az ilyen heresisek mind gyakoribbak voltak, s már nem is állottak egészen védtelenül a zsinatokon. Az egyik („moderate") egyházi párt magában egyesité azokat a férfiakat, kik a szabadelvűség még alig-alig emelkedő kis zászlója alá sorakoztak. Nemsokára eljön az alkalom, hogy ezt a zászlót magasabban is lobogtassák, habár nem is a győzelem, de legalább az észrevétetés reménységével. Már az előbbiekből — melyekben nem az egyházi tan e korbeli történetét, csakis a szellemi főbb mozgalmakat volt szándékunk vázolni, — kitűnik két dolog: 1. már maga a heresisek fölmerülése arra mutat, hogy a gondolkozásra jogot igényel magának a tudós, ha ez a jog ellentétbe hozza is az egyház hitével; 2. a gondolatok azonban, melyek fölmerülnek bár határozott szabadelvűsóget árulnak el még ki nem forrottak és ami fő, egyházi gyakorlati reformok alakjában nem mernek föllépni. A következő félszázad, vagy 60 év, ezt hozza meg. A „mérsékelt párt" folyton nő, s activ föllépésre határozza el magát, mikor Robertson a párt feje egyházi elnökségre