Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 217 hez, s hogy ebben teljesen megromlott az ember, s így szüksége van Isten ingyen kegyelmére. Evégre választotta és küldte Isten Jézust, kinek lényegét, megváltói működését három hivatalában mint próféta (hirdeti Isten lelkét ós akaratát) mint főpap (magát áldozza föl, hogy az isteni igazságszolgáltatásnak eleget tegyen) és király (véd és vezet benünket) sorolja föl. A megváltás elsajátítását a szentlélekről szóló fejezetben, mint kegyelmet, mint elhívást, megigazulást, adoptiót és megszentelődést adja elő, ide csatlakozik a megváltás gyümölcseiről (Isten szeretetében való bizonyosság, a lelkiismeret békessége, öröm a szentlélekben, a kegyelem megnövekedése és kitartás abban a halálig) szóló kérdés. Most egy laza kapcsolattal (mi az a kötelesség, melyet Isten vár az embertől? — engedelmesség); átcsap a dekalogra és ezt magyarázza végig. Azután: ezeket nem tarthatjuk meg, tehát szükségünk van a hitre, hogy a megérdemelt átkot kikerüljük, valamint bűnbánatra és a megváltás eszközeinek (means of Redemption) használatára, milyenek az ige, a sacramentumok és az imádság. Az ige hű és igaz hallgatása ós a sacramentumok használata, melyek lényegét és értelmét megmagyarázza; végre szól az imádságról („a mi vágyaink fölajánlása Istennek olyan dolgokra, melyek kedvesek ő előtte s megegyezők akaratával a Jézus nevében, bűnvallomás és hálaadás kíséretében") az Uri imádságot, mint ennek szabályozóját fejtegetvén. Ami a káté koncepcióját illeti határozottan észlelhető benne egy kis bizonytalanság. Ugy látszik a credo nyomán indúl, s ezért jó gondolat, hogy a szentlélekről szóló részben fejtegeti a praedistinációt (mely azonban sokkal tökéletesebben van kiemelve a konfesszióban), de később letér az eredeti útról, mikor látja, hogy ide sem a törvényt, sem az bri imát még nem osztotta be, holott ezek nélkül káté nincs. Ezért, mint már megjegyeztük, a törvényre, de ezentúl is az Úri imára és a sacramentumokra való átmenetek labilisak, az egész egy bizonyos befejezetlenséget mutat, mert pl. az egyházról szóló tant egészen elhagyja, nem is említve a föltámadásról szólót, mely igen lázán és rossz helyen tárgyaltatik. A Kálvin koncepciójának elhagyásával tehát nem sokat nyertek. Nem lehet eltagadni egyes kálvini tanok erős kiemelését, de azt sem, hogy ezek közül pl. a praedestinációó nagyon erőtlenül van interpretálva. Általában inkább tanokat, mint vallásos élményeket hangsúlyoz, melyet úgy látszik sohsem fognak megtanulni Kálvintól. Ezért van, hogy a módszere szigorúan dogmatikus, célja a magyarázat, az intellektuális fölvilágosítás, nem az építés. Megszületésében mindenesetre a kor legkiválóbb theologusai működtek közre, kik távol voltak az ősi hitben való minden ragaszkodásuk mellett is Theol. Szaklap IX. évf. 15