Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

( A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 215 melyek ma is uralkodnak (legalább is papiroson) ezért méltán nevezik e kort második reformációnak. Ε symbolikus iratokkal, munkánk kereteihez mért rövidségben ugyan, de meg kell ismerkednünk. A Westminsteri Confesszió csodálatosan egyesíti az analytikus és synthetikus fejtegetési formát. Az írásról (I.) adott véleménye után, mely sokkal szigorúbb, mint a Knox-féle confesszióó, inspiráltnak jelzi az eredeti zsidó ós görög szöveget, mit Kálvin sohsem vallott, de megtartja bár természetesen igy minden jelentőség nélkül, az „interna testimonium spiritus sancti"-t. az istenfogalmat fejtegeti a régi dogmatikus állítások elsorolásával (II.) Az örök isteni decretumot Kálvin értelmében, a reprobatióval együtt, hangsúlyozván, hogy mindezt Isten saját dicsőségére teszi (III.) A teremtésről, (IV.) bűnbeesésről (V.) esetről (VI.) az ismert dogmákat, utóbbiban a bűn fogalmát mint a törvény áthágását határozza meg. Isten két szövetséget kötött; a cselekedetekét ós evangéliumét. Kiemeli az utóbbi tökéletességét, de a kettő közötti ellentétről, az előbbi abrogáltatásáról, az útóbbiról mint szeretet szövetségéről nem tud. (VII.) Krisztusról szólva kiemeli, hogy vásárolt (purchase), de enyhíti az, hogy szerinte a kibékülést és örökséget vásárolta meg. (VIII.) A szabad akaratról Luther szerint, hogy minden képesség elveszett a jóra (IX.); az elhívásról Kálvin értelmében, (a kis gyermekek ha kereszteletlenül halnak el, de egyébként elhívottak, üdvözülnek). (X.) Megigazulásról csak az ó ós ujszöv. keretében tud, de ott a kettő értéke egyenlő. (XI.) A bűnbánat kegyelem, mely a bánat őszinteségéről függ. Nincs oly kicsiny bűn, mely kárhozatra érdemessé ne tehetne, de nincs oly nagy, hogy meg ne bocsáttathatnék. (Kálvin.) (XV.) A jó cselekedetekben a hívő személye fogadtatik el, bármely szegények legyenek is azok magukban, (XVI.) A kegyelem, melyben részesülünk bizonyossá teszi magát lelkünkben „amily igazán hiszünk Jézus Krisztusban, és szeretjük őt őszintén, igyekezvén jó lelkiismerettel járni előtte, ez életben bizonyosak lehetünk a felől, hogy a kegyelem állapotában vagyunk, s reménykedhetünk a Jézus Krisztusban, mely reménység soha meg nem szégyenít". Aki így a maga üdvösségéről szilárdan meg van győződve e belső bizonyosság által, azt tenni el nem szakítja az Isten szeretetétől és üdvözítésétől. (Kálvin.) (XVIII.) A törvény Jézus által való betöltöttségéről semmit sem tud, csak mint Isten akaratának vezérfonaláról. (XIX.) A szabadságot Krisztus kiszélesítette a szertartási törvényektől való szabadság által. (Itt a Kálvin gondolata teljesen ellaposodik.) (XX) A vasárnap erősen kiemelve (XXI.) Szabályozza az eskü és fogadások (!) körüli eljárást. (XXII.) Hangoztatja a polgári hatóság suprematiáját az egyházi fölött, mely még a tanbeli megállapodásra is ki-