Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 213 napi iskola systemája. Az egyháztól függetlenül keletkezett és gyors elterjedést vett, mit az egyház nem jó szemmel nézett. Irvine presbyterium ez ügyben felír a zsinathoz (1798) ez elrendeli a vasárnapi iskolában tanítók szigorú megvizsgálását, melyet igen szigorúan hajtottak végre. A vizsgálatnak négy pontja volt: 1. aláveti-e magát a törvényesen szentesített egyházi tannak ós fegyelemnek (az iskolák nagy részben camervuianus szakadások által állíttattak); 2. kész-e esküt tenni a kormánynak és iskoláját a megye (county) hatósága alá bocsátani felügyelet céljából (ez a külföldiek ellen); 3. fogad-e el fizetést tanítványaitól, vagy mástól ; 4. áll-e bárnemű összeköttetésben valami missziói társasággal vagy valamely más egyesülettel a saját egyházközségének határain kívül. Általában tény, hogy a szekták használták föl, mert az egyház a rendes iskolát tartotta kezei között ós vitte be oda a saját tanát. Az egész vallásos nevelés céljául, úgy az egyház, mint a család és iskola munkájában az úrvacsora látszik lenni. Ez az a szertartás, mely legnagyobb ünnepélyességgel végeztetik, melyre előkészület gyanánt hosszú istentiszteleteket, böjtök, tanítások tartattak. A fegyelem első eszköze az ettől való eltiltás, tudatlanokat, bűnösöket szigorúan tartanak viszsa. Mégis nem tudjuk megmagyarázni, miért kellett a nép oktatását folytonosan végezni, ha nem vesszük fel azt, hogy az úrvacsorára s úgy a keresztyén elet legmagasabb fokára nem a vallásos élet, az Istennel való szellemi közösség képesített, hanem bizonyos tételek, dogmák tudása és elhívése. Erről tisztán megfogunk győződni, ha a vallásos nevelés anyagát vesszük a következő pontban vizsgálat alá. Most foglaljuk össze az egyház nevelői tevékenységéről mondandóinkat a következőkben: A politikai viszonyok még nagyobb befolyást engedtek az egyháznak a hívők életére. A korszak első felét a legmerevebb szigorúság, valóságos kegyetlenség jellemzi, második felében már a politikai viszonyok szelídítik fanatizmusát. Föltótlen tiszteletünkre méltó az egyház, mely annyira gondoskodik hivei lelkéről, és olyan szilárd erkölcsi alapon álló kort teremt. Még nagyobb tisztelettel adóznánk azonban neki, ha ezt nem vasvesszővel, hanem a benne lakó erkölcsi és szellemi értékekkel tudná kivinni. Elitélni azonban úgy is elhamarkodottság volna, hiszen csak a kor szelleme az, mely itt kifejezést nyer. A korszak vége már nagy átalakulást sejtet, az egyház már itt érez egy kis nyomást az állam részéről, de a nevelés és oktatás ügyében még ennek mindig mandatáriusa. 3. Ha magát azt a vallásos szellemet vizsgáljuk, melyben a nevelés történt itt is először az egyházi irott confessziókat és kátékat kell tekintetbe vennünk.