Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Tüdős István dr.-tól: Jézus tanitói útjának földrajzi adatai
Jézus tanítói útjának földrajzi adatai. Aki az evangéliomi tudósításokat figyelemmel olvassa, föltétlenül észreveszi, hogy nemcsak magának a Mesternek gondolatai voltak sok irányúak, hanem azok a helyek is meglehetős változatosságot tüntetnek fel, a melyeken megfordult, ahol az örök élet igazságait hirdette s a lelki magvetés munkáit végezte. Most itt, majd ott jelent meg az Űr; most a tenger-vidék, majd a hegyes-völgyes terület a színhelye működésének; itt a város, ott a kicsi falu a tanúja prófétai munkásságának. Amint a beszédek mindenkor elárulják a lényegi egység mellett is a helyhez való alkalmazkodásnak jeleit, így a helyekről is bátran lehet következtetni arra, hogy azok, ha nem befolyásolták is a Mestert, de minden bizonynyal úgy hatottak közre a lélek működésének megnyilvánulásában, ahogy minden fogékony lelkületű egyénnél szoktak érvényesülni. Mert a helyi viszonyok s vonatkozások felhasználása s alkalmazása egyik rendszerint való feltétele annak, hogy a hallgatóságot megnyerjük, figyelmét és érdeklődését lekössük. Ebből a szempontból, úgy gondolom, hogy az evangéliomi tudósításoknak összeállítása a Jézus prófétai útjának adataiból, olyan munka-teljesítés, amely méltó a fáradságra, a minthogy különben a hívő léleknek mindenkor a legnemesebb foglalkozás a Jézus élet-történetével összeköttetésbe lépni. A könnyebb figyelem kisérés okából az evangélisták tudósításait az adott állapotban veszem sorra, t. i. abban a rendben, amint az újszövetségi evangéliomi előadások állanak élőttünk. Mielőtt azonban ezeknek az adatoknak egybeállításához kezdenék, első sorban azt a helyet kell megállapítani, amely központi helynek tartandó, t. i. ahonnan kiindúl Jézus, ahová vissza-visszatér, hogy ismét útra keljen. Ez a központi hely nem lehet más, mint Názáret, ahová, mint „hazájába," 1), tért nem egyszer, — amely Józsefnek és Máriának is „városuk" 2) volt, — amely Jézusnak neveltetési *) Máté ia 5 4; Márk 6 n. Luk. 4 J S. ') Luk. 2 S 9. Theol. Szaklap. IX. évf. 2
