Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Czékus Lászlótól: A waldensek Piemont völgyeiben, azok lakóhelyei, erkölcsei és szokásai

A waldensek lakóhelyei, erkölcsei és szokásai. 191 nek, a lélek világosságának s méznél édesebb eledelnek nevezók.

1) Az evangélium volt az ő napi beszédük tárgya, azt naponként olvasgatták, úgy hogy senkit sem lehetett köztük találni, még a szegény parasztok közt sem, aki a biblia nevezetesebb helyeit, sőt egész könyveit is könyv nélkül ne tudta volna. Némelyek az egész újtestámentomot is el tudták mondani, a nélkül, hogy elakadtak volna. Olyan esetek is előfordultak, a midőn a tudatlan katholikus papok a waldenseket szólították fel, hogy helyettük más eretnekekkel vitatkozzanak, mivel azokkal ők maguk, a szentírásban való járatlanságuk miatt nem voltak képesek boldogulni. A waldensek buzgalma elfogyhatatlan volt. Mindnyájan, férfiak és nők, ifjak ós öregek, nappal és éjjel szünet nélkül tanítással és tanulással foglalkoztak, mint azt maga egy katholikus író bizonyítja róluk.

2) A munkás nappal munkája közben a munkatársát tanította vagy attól tanult ós éjjel minden idejöket, a mit csak ébren tölthettek, egymás kölcsönös oktatására használták föl. A ki hét napon át tanítvány volt, az egy másikat keresett föl, a kit abban oktatott, a mit épen ő tanult és így a tanítók és a tanítványok mint lánczszemek fűződtek egymáshoz. Ha valaki nehéz emlékező tehetségével mentegette magát, akkor ezt mondák neki: „Naponként csak egy szót tanulj és az év végén már több fejezetet fogsz tudni; így folytasd évről-évre és meg lesz az eredménye." A gyermekek szivében a keresztyénség magvát mindjárt elhintették, mihelyt annak talaja fogékonnyá vált. A kegyes szülők ezt tartották: „Neveld gyermekedet az Úr félelmében és vezesd őket az erkölcsnek és a hitnek az útjára. Ne ess kétségbe, ha a fegyelemnek ellenszegül és nem javul meg azonnal. A földmivelő sem arathatja le mindjárt a gyümölcsöt, a mit elvetett, hanem be kell várnia az időt."

3) Az anyák elbeszélték a szentírás történeteit, az apák az elődök nagy tetteit. A régi hitiratokból szép erkölcsi mondatokat igyekeztek az ifjú lelkekbe bevésni, hogy az nekik vezércsillagul szolgálhasson életútjokon.

4) Azt mondák nekik: „Mezítelen és szegényül jövünk e világra; mezítelen és szegényül hagyjuk el ezt. Az élet kezdete és vége egyenlő gazdagnál és szegénynél, úrnál és rabszolgánál."

5) „A háladatlanság szél, mely az isteni kegyelem forrását kiszárítja."

6) *) „Glossa Pater noster." Legeméi I. kötet, 48. lap. 2) Reinerius Sacchoni. 3) La Disciplina Perinnél 231. lap. 4) Lásd Muston Histoire des Vaudois, 407. lap. La Barca Raynouardnál 104. lap. Halmnál. 562. lap. e) Glossa Pater noster, Legeméi 1 köt. 47. lap.