Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Czékus Lászlótól: A waldensek Piemont völgyeiben, azok lakóhelyei, erkölcsei és szokásai

188 Czékus László. Pomaret. A legkisebb völgy Perousa, melyen délkeleti irányban a Clusone folyik át. Itt találhatók La, Perosa, Villar, La Porte, St. Germain, Pramal, Pinache és Chenevixre helységek. Ezen völgy és Lucerna közt feküsznek St. Bartelomeo, Prarustin és Rocheplatte (Rocca pialta) falucskák. Ezek a tájak az ő mély szakadékaikkal és barlangjaikkal, az δ útnélküli, iszonyú szikláktól fedett hegyeikkel, a teremtés urától mintegy menedékhelyűi alkottattak az üldözött emberek részére és az ország e természetes erősségeit ismernünk kell, hogy felfoghassuk, hogy a waldensek az δ hatalmas elleneiknek miként voltak képesek oly hosszú ideig ellentállani és felettök gyakran nem éppen jelentéktelen előnyöket is kivívni. A völgyek, mielőtt szavojai uralom alá jutottak volna, független államokat képeztek. Piemont hercegei és Lucerna grófjai megelégedtek egy egyszerű engedelmességi nyilatkozattal és e szorgalmas, békés embereket nem háborgatták. Minden völgynek saját alkotmánya és közigazgatása volt. Az egyik völgyben p. o. Pragelában egyes ember (major, maire) állt az ügyek élén; a másikban a fővezetés egy tanácsnak, vagy több bíróknak (Rigidors) kezeibe tétetett. De mindnyájan újra egy szövetségben egyesültek és minden évben gyűlést vagy tárgyalást tartottak Angrogneban, melyre az egyes völgyek elküldék követeiket, hogy ott a közös ügyekről tanácskozzanak.

1) Földmiveles ós baromtenyésztés voltak eleitől fogva a lakosok keresetforrásai. De csak kimondhatatlan erőfeszítéssel lehetett a földből megnyerni a legszükségesebb óletfentartási eszközöket. Sok vidék az óv legnagyobb részében hóval van fedve ; meredek hegyek tornyosulnak a szegényes kunyhók fölött. Csak a sikabb vidéken használhat a földmives taligát, vagy egyéb ily járművet. Rendszerint sokkal szegényebb, hogysem magának egy lovat vagy egy szamarat szerezhetne és így nem marad más hátra, mint hogy mindent nagy kosarakban maga vigyen a szántóföldre és onnét haza. Mégis kitartó szorgalom által legyőzi a legnagyobb nehézségeket ós tényleg kicsikarja azt a természettől, a mit az jószántából megadni nem akar. A legmeredekebb hegyek falain kőből csinált terraszokat raknak egymásra, melyek sokszor alig tiz láb szólesek ós kis kőfalakkal vannak megvédve a viz erejétől. Azon a legnagyobb gonddal, fáradhatatlan szorgalommal szőlőt ültetnek, árpát, zabot, búzát tenyésztenek és az aratás nem mindig fizeti ki a ráfordított fáradságot. A rosszabb földterület a vetőmagnak csak ötszörösét, a jobb legfeljebb a tizenkétszeresét adja vissza; és gyakran a földrengések vagy a vizáradások miatt minden ') „Allgem. Kirchenzeitung", 1846. évfolyam V. füzet 77. sz.