Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szabó Aladár dr.-tól: Az őskeresztyénség és a misszió

Az őskeresztyénség és a misszió. 175 apostolok és próféták fundamentumán, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus. Ha e versben a 12 apostolról meg az ótestamentomi prófétákról lenne szó, akkor igazán érthetetlen lenne, hogy a próféták az apostolok után következnek. A fentebbiek alapján azonban egész bátran mondhatjuk, hogy itt az őskeresztyén egyház misszionárusairól van szó, tehát kiválóbb és egyszerűbb apostolokról meg keresztyén prófétákról, a kik az efezusiakat az evangéliommal megismertették s a keresztyén hit titkaiba bevezették. Az apostolokon és prófétákon kivűl nevezetes missziói munkások voltak az őskeresztyén egyház tanítói is Természetesen nem kizárólag missziói munkások. A tanítók, a kik közül igen sokat, a ma dívó kifejezéseket véve tekintetbe, tanárnak és pedig hivő és tudós tbeologiai tanárnak kell tekintenünk, rendszerint nem jártak-keltek a pogányok közt. Munkájukat valamely keresztyén gyülekezet körében végezték. Csakhogy az első századokban a keresztyén gyülekezetek pogány városokban munkálkodtak. Még a harmadik században sem igen volt teljesen keresztyén város. A keresztyén tanítókat tehát sok pogány felkereste s általuk a keresztyén igazságokat megismerte. A keresztyén tanítók között legkiválóbbak az alexandriai hatalmas katechetikai intézet vezetői: Kelemen és Origenes, akik, sok másokkal együtt, irodalmi működést is fejtettek ki. Műveik, a melyeket a keresztyén próféták Írásaitól eltérőleg, a nyugodtság, a szakismeret s itt-ott a tudós terjengés is jellemez, szintén nagy hatást gyakoroltak a művelt pogányságra. Gyakran folytattak a tanítók tudós pogányokkal — vagy zsidókkal — nyilvános vitákat. Ε viták folytatása vagy nyilvános előadások tartása végett némelykor messze földre utaztak, igy ment Origenes egyebek közt JuliaMamaea anyacsászárné hívására Antiochiába. Szóval abban az időben még a tanárban is volt missziói élénkség s még az is fejtett ki missziói tevékenységet. Áttérhetünk most már a püspök és presbyterek által vezetett gyülekezeti élet ismertetésére. A püspökökről és presbyterekről olyan részletesen nem szólhatunk e helyen, mint az apostolokról, prófétákról és tanítókról. Nem, mintha az ő fontosságukat és értéküket el nem akarnók ismerni. Kétségkívül bizonyos azonban, hogy a püspökök és presbyterek nem missziói munkások voltak s rájuk vonatkozólag oly nagy tévedéseket nem kell eloszlatnunk, mint az Isten igéjének szolgálatában álló hittérítőkre nézve kellett. Az ma már tisztába van hozva, hogy kezdetben a presbyterek püspökök is voltak, vagyis felügyelők, tapasztaltabb, idősebb gondozói a már megindult keresztyén gyülekezeti életnek s gyülekezetben több püspök is volt. Az is bizonyos, hogy korán s kétségkívül ínég az első században a püspök