Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 137 vágja el. Ez azonban nem tartotta meg a neki megszabott mértéket, hanem egyik fát rövidebbre vágta, mint a másikat. József pedig törte a fejét, hogy mit is csináljon most. Mikor Jézus meglátta öt így elmélyedve gondolkozni, akinek a dolga vigasztalan volt, vigasztaló szóval ezt mondotta neki: — Jer, rakjuk össze a fák vastag végeit egyenként és igazítsuk össze a végeiket, illesszük őket össze egymással és húzzuk magunkhoz, mert így egyenlőkké tehetjük őket. Akkor József engedett a felhívásnak, mert tudta, hogy Jézus mindazt megteheti, amit akar. És József a fák vastag végeit összerakta, egymással a falhoz illesztve egyenlővé tette, Jézus pedig a fák másik végét tartotta és magához húzta a rövidebb fát és a hosszabb fával egyenlővé tette. Akkor mondá Józsefnek: — Most dolgozzál és tedd, amivel megbíztak. És József elvégezte, amivel megbízták. 38. fejezet. Másodízben történt, hogy Józsefet és Máriát megkérte a nép, hogy Jézust az iskolában írásra taníttassák. Nem akarván ezt megtagadni, de meg a vének hagyománya szerint is elvezették őt a tanítóhoz, hogy az a világi ismeretekre tanítsa meg őt. Akkor a tanító parancsolólag kezdte őt tanítani mondván: — Mondd az a-t. Jézus azonban azt mondta neki: — Mondd meg előbb te nekem, hogy mi a b, akkor majd én is megmondom neked, hogy mi az a. Erre a tanitó megharagudott és megütötte Jézust, de alig ütötte meg őt, holtan rogyott össze. Akkor Jézus hazament az anyjához. József pedig félve hivta magához Máriát és mondá neki: — Bizonyosan tudod, mily halálosan szomorú az én lelkem e gyermek miatt! Mert könnyen megeshetik, hogy valaki gonoszságból megüti ezt a gyermeket és meghal. Mária pedig felelvén mondá: — Istennek embere, ne hidd, hogy ez megtörténhetik. Sőt azt hidd, hogy aki őt emberek közé küldte megszületni