Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 135 Mondá neki Jézus: — Én löktelek-e le téged a tetőről a földre? Az pedig feleié : — Nem, Uram. És csodálkoztak a meghalt gyermek szülei és a történt csuda miatt tisztelettel illették Jézust. József és Mária pedig onnét Jézussal együtt Jerikóba ment. 33. fejezet. Hat éves volt Jézus, amikor őt anyja korsóval küldte a forráshoz, hogy a gyermekekkel együtt vizet merítsen. S lőn, hogy amikor kimerítette a vizet, a gyermekek valamelyike meglökte őt és a korsó összetört. Akkor Jézus kiterítette a köpönyegét, amelyet viselt s annyi vizet öntött bele, amennyi a korsóban volt s elvitte az anyjának. Mikor az ezt látta, csodálkozott, gondolkozott is rajta magában és mindezeket emlékezetében tartotta. 34. fejezet. Egy napon meg a mezőre ment és anyja csűréből egy kevés gabonát vett ki és maga vetette el. S kikelt, felnőtt és nagyon megsokasodott az. Végtére pedig ő maga aratta le és három kórus termést gyűjtött belőle össze, a fölöslegből pedig övéinek adott. 35. fejezet. Van egy út, amely Jerikóból megy ki és a Jordán folyónak tart, ahol Izráel fiai átjártak. Azt mondják, hogy ezen a helyen volt a szövetség ládája. Jézus nyolc éves volt akkor és kiment Jerikóból és a Jordán folyóhoz ment. Közel a Jordán partjához volt egy barlang az út mellett, ahol egy nőstény oroszlán a kölykeit szoptatta. És senki sem mehetett el biztonságban azon az úton. Mikor Jézus Jerikóból kifelé ment, észrevévén, hogy a barlangban az oroszlán a kölykeit szoptatja, mindenek láttára belépett abba. Mikor az oroszlánok Jézust megpillantották, eléje futottak és imádták őt. Jézus