Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

132 Raffay Sándor. de én a törvény előtt voltam. Minthogy pedig azt hiszed, hogy nincs hozzád fogható a tudományban, majd én foglak téged tanítani, — mivelhogy senki más nem tud egyebeket tanítani, csak a mikről te szólottál. Az azonban tud, aki arra hivatott. Én pedig, ha majd a földről felmagasztaltatom, eltörlöm a ti nemzetségfátoknak minden hazugságát. Te azt se tudod, hogy mikor születtél, én tudom csak egyedül, hogy ti mikor születtetek és mennyi időre terjed életetek e földön. Akkor, akik e kijelentésszerü igéket hallották, mind elámultak és felkiáltottak: — Óh, óh, óh, micsoda nagy csoda és milyen bámulatos szentség! Soha nem hallottuk még ennek a mását. Soha más ilyet nem beszólt; sem a próféták, sem a farizeusok, sem az Írástudók se nem mondtak, se nem hallottak még ilyet soha ! Mi tudjuk, ki ez s alig öt éves, honnét beszéli hát ezeket ? A farizeusok pedig felelék: — Sohasem hallottunk mi ilyen beszédeket más gyermektől ebben a korában! Jézus pedig felelvén mondá nekik: — Azon csodálkoztok, hogy egy gyermek ilyeneket beszél ? Miért nem hiszitek hát akkor nekem azokat, amiket nektek mondottam ? Mert azt mondtam, hogy tudom, mikor születtetek, mindnyájan csodálkoztatok. Pedig nagyobbakat is mondok még, úgy hogy még jobban csodálkozni fogtok. Ábrahámot, akit atyátoknak neveztek, én láttam és beszéltem vele s ő is látott engem: Ennek hallatára elnémultak és senki nem mert közülök bármit is felelni. Jézus pedig így szólt hozzájuk: — Köztetek éltem a gyermekekkel együtt, de nem ismertetek fel engemet. Mint bölcsekhez szóllottam hozzátok, de nem értettetek meg engemet, mert kisebbek vagytok mint én és kicsinyhitűek! 31. fejezet. Zakiás törvénytudó mester akkor ismét így szólt Józsefhez és Máriához: — Adjátok ide nekem ezt a gyermeket, hadd vigyem el Lévi mesterhez, aki megtanítja majd az írásokra és neveli őt.