Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Pruzsinszky Pál dr.-tól: Kálvin János és a lengyel reformáció

122 Dr. Pruzsinszky Pál. hogy e ponton is Róma felől fenyeget a legnagyobb veszedelem. Mert mit látunk? Az isteni igazságot megszámlálhatatlan hazugságokkal, találmányokkal födték el, szégyenletes üzérkedést folytatnak mindennel, ami szent. Valóban a királyok legmagasztosabb hivatása és kötelessége Krisztus és az δ evangeliuma uralmának a visszaállítása és minden jelenség arra mutat, hogy Lengyelországban öt, a királyt bízta meg az Űr a nagy feladattal, a tiszta evangeliumi hitnek visszaállításával. Mert hogyan áll a dolog? íme az r ország élén olyan király áll, akinek érzéke van az igazság iránt, mellette áll a nemesség, mely a lelkiismereti szabadságért lelkesül. Semmi sem bizonyítja, hogy Lengyelország mennyire alkalmas az igazságnak befogadására, mint e magában álló jelenség; ebben az országban egy csepp vérnek a kiontása nélkül nyert gyarapodást az evangeliumi hit. Kálvin kiemeli a zsidókhoz irott levélnek a jelentőségét a Róma elleni küzdelmekben; mindaz, amit itt az apostol elénk tár, éles ellentétben áll mindazzal, amit Eck misének nevez, hiszen ez a szó az egészben elő sem fordul. Fér-e kétség e szavaknak a jelentéséhez: Krisztus egyszer megáldoztatott (9. 28) ? Eck nem akar erről tudni, azt állítja, Krisztus feláldoztatását naponkint kell ismételni. Az apostol azt mondja : Krisztus „az örökkévaló papságra szenteltetett" (7. 28). Eck azt állítja: nem, hivatala bérelt áldozópapokra szállt. Az evangeliumi egyháznak igazságai nyilvánvalók, bizonyságot tesznek mellettük ugy az apostolok, mint maga az írás. A reformátor hiszi, hogy ezt a király belátván, teljes erejével küzdeni fog a tiszta hitnek visszaállításáért, a mely legnagyobb erőssége a trónnak is. A feladat nagysága arányban áll a nehézségekkel, a tagadás lelkének sok segélyforrása van, az egyiket a becsvágy tartja hálójában, a másikat az anyagi jólét, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az igazság bátor harcosa mellett maga az Űr áll. Nekünk egyre kell irányoznunk tekintetünket: Az Isten, aki az δ egyházának alapját megvetette, nem fogja azt megengedni soha, hogy a gonoszság azt fenekestől felforgassa, a romokból újra felépül az, de nem akarja, hogy a csudadolgoknak mi tétlen szemlélői legyünk. Munkába kell állanunk, dolgozzunk s rendületlenül bízzunk abban, hogy az az épület, a melynek fő építőmestere maga az Úr — fel fog emelkedni. Ismerte-é Kálvin alaposan a lengyelországi viszonyokat? Azok a levelek, a melyekben Sasliga Flórián az ottani viszonyok felől beszámolt, aligha adták hű képét az ottani állapotoknak. Egyet semmi esetre sem szabad mellőznünk itt. Minden arra mutat, hogy a lengyelek türelmessége a refor-