Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

A szentség fogalma az ószövetségben. 109 ségek szolgálatára magukat odadobott férfiak és nők jelzése, továbbá ΚΪ» (Deut. 1

2) meg (Jós. 20 7, egy másik város neve-képen Jós. 15 2

2) helységnevek egyszerűen „az istenségnek szentelt, avatott" személyeket, ill. helyeket jelentenek s belőlük a alapjelentése nem dönthető el. A ^'Ip, egyébiránt azt bizonyítja, hogy a ^p vallásos jelentése már a sémita pogányságban megvolt, tehát igen régi. Ε körülmény mindenesetre megnehezíti a tő profán alapjelentésének biztos földerítését. Mi az elmondottak után bátran megállhatunk az elkülönzöttség alapjelentése mellett, melyből, mint látni fogjuk, összes alakjainak minden jelentése a legegyszerűbben, legkönnyebben lehozható. A közönségestől elkülönzöttségnek a „szent

u-ben rejlő emez alapfogalmát, nemcsak az ószövetségi, de bizonyos értelemben winden vallásra kiható érvénnyel, igy jellemzi Ritschl: „a vallás tárgyait mindenütt szenteknek nevezik, amennyiben azok az emberi élet közönséges folyamából kiemelkednek s előidézik azt a félénkségét, mely az ember lelkében elüt attól a biztosságtól, mellyel az élet közönséges, megszokott dolgait kezeli".

1) III. A dolgok szentsége. Valószínű, hogy a tő eredetileg (mint ^"üp, mutatja, már a sémita őskorban) az istenség közvetlen tulajdonát képező vagy annak nyilvánított dolgok és személyek jelölésére használtatott, kifejezvén azoknak isteni, az istenséggel közvétetlen viszonyban lévő &llapotát, a profán, közönséges, nem isteni dolgoktól s személyektől való különbözőségét s csak ezután vitetett át magára az istenségre, amikor aztán a már megadott analógia szerint találóan fejezte ki az istenségnek isteni létét, minden nem-istenitől való különbözőségét. Ezért is, de főképen azért, mert a dolgok és emberek szentsége sokkal egyszerűbb és átlátszóbb fogalom, mint Isten szentsége, először a dolgok és emberek szentségét fogjuk az ószövetségi nyelvhasználat alapján röviden megbeszólni, a fogalom alkalmazásának lehetőleg minden fonto· sabb mozzanatát néhány példában bemutatván. A dolgok szentségénél első sorban csak a névszói alakjainak: ^"p· ^p? és 2'ip-nak használatát vizsgálván (s megjegyezvén, hogy az ószövetség nyelvszokásában ^lp nemcsak főnévi, hanem, mint a status constructus második tagja — nomen rectuma — melléknévi értelemben is használtatik, 4) „Die christl. Lehre von d. Rechtf. u. Versöhnung" II. k. 92 1. 1874, Baud-nál, i. m. 37 1.