Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 95 hatók. Az idvesség egyedüli fundamentoma a Krisztus és azok a pogányok is nem Krisztuson kívül, vagy Isten kijelentése és ihletése nélkül lettek boldogok. Ahol áldás, élet vagy üdv van, Istennek az ő áldott fiában, a Jézus Krisztusban való kegyelme által van az. Isten pedig különböző utakon és módokon teszi nyilvánvalóvá igéjét és kijelentését az embereknek.') A kegyelem munkájának valami egyetemes felfogásával találkozunk itt, amely abszolúte nem érinti a speciális kijelentést. Hát nem Isten kegyelme mindaz a szép, jó és nemes, amit földi ember cselekedhetik? Isten a bűnös, örök kárhozatba sülyedt emberiségben sem szűnt meg működni, választottai azok, kik az emberiség fáklyavivői voltak tudományban, művészetben egyaránt. Választottai azok is, kik közben-közben Istentől nyert kijelentést adtak tudtul az emberiségnek. „Az Úr az ő ismeretére vonatkozó egyes dolgokat a pogányokkal is közölte volt, ámbár ezen ismeretközlés gyér és nem egészen világos."

2) Igen. mert mindenik csak eszköz volt egy utolsó cél érdekében, hogy Krisztushoz vezéreljen. Manapság szoktak beszélni u. n. „valláspsykhologiai kényszerről" oly analógiáknál, melyek között semmi történeti összefüggést nem találhatni; pl. Krisztus hegyi prédikációjában az ellenség szeretéséről való előterjesztés és Laotse-nél a Taoteking ide vonatkozó tana, a sákramentomok és mysteriumok analógiája stb. A teremtés és vele összefüggő elbeszélések pedig csaknem minden népnél megvannak, akár ős-kijelentésből, akár a népek érintkezéséből származtatják azokat. Nekünk egyáltalán nem áll érdekünkben mindezeket letagadni s önként érthető, hogy fenti fejtegetésünkkel nem ezt céloztuk. Az analógiák önmagukban minket nem bántanak, csak a speciális kijelentés történeti valóságát ne támadják meg, amilyenek volnának pl. az ó-szövetségi vallás evoluciószerű létrejövetele, vagy Krisztus és Buddha ifjúsága, Krisztus megkisértetése és a perzsaparallel, a szentháromság s a brahmanismus trimurtija stb. A keresztyénség szándékos mythizálásán kívül eső u. n. valláspsykhologiai kényszerből létrejövő analógiák létezését ezek szerint egyáltalán nem vonjuk kétségbe, megfejtésök az lenne, hogy hasonló körülmények között hasonló módon viselkedik Isten az emberrel szemben, ahonnan az emberi lélekben is hasonló képzetek támadnak. Ilyen analógiák létrejövetelére aztán e három volna szükséges: hasonló helyzet, hasonló lélektani szervezet, hasoidó isteni működések.

3) Ennek megfelelőleg mondja aztán Grützmacher: „Valamint a kijelentés tényei a teremtés alapján, kemény szikláján, zöld mezején játszódnak le, valamint 1) Müller: Wahrhafte Bek. 153 kv. 2) Zwingli Commentarius etc. ford. dr. Tüdős és Pruzsinszky 27. 8) Grützmacher: Modern-positive Vorträge 1906. Die Keligionsgeschichte etc. c. dolgozat 76.