Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

90 I)r. Lencz Géza. Semmi okunk nincs tagadni a keresztyénség létrejövetelének történelmi feltételezettségét, csakhogy persze mást akarunk ezzel kifejezni, mint a vallástörténeti iskola. Maga a Krisztus korabeli zsidóság vallása nem az ó-testamentomi kijelentés egyenes folytatása többé, nemzeti ideálok szolgálatába szegődött az s nem szükséges vele hosszasabban foglalkozni, hogy Jézus minden nemzeti, cliauvinisztikus reményt a Messiás fogalmából törölni igyekezett; más felöl holttá lett a Jehova és Izráel közötti viszony, rideg törvényszerűségbe sülyedt s hiába igyekezett hellenisztikus philosophia útján újjászületni. Csak vágyakat ébresztett politikai és vallási tekintetben egyaránt, de azokat kielégíteni nem volt képes, teljesen a politikai konstellációk befolyása alá került. Hasonlót állíthatunk az antik világról. Ismeretes, hogy az ó-kori fejlődés csúcspontján álló görög-római világban a különböző vallások vegyülése folytán mily zavar uralkodott, mialatt a felvilágosultak bölcseségükben mindennemű vallást kicsinyeltek. De sem synkretisztikus törek vések, sem philosophia nem bírta megadni az emberiségnek a békét, kimutatni az óhajtott célt. Kimondhatatlan aggály, vágy, törekvés vesz erőt a lelkeken, melynek megragadó példáit adja a világirodalom. íme az előkészítettség: negative az antik, nemzeti vallások romlása, a régi, erkölcsi értékek változása folytán, positive pedig abban a vágyakozásban, mely egy legfőbb lénnyel való összeköttetést keresett s melyet a mysteriumok minden titokzatossága sem elégíthetett ki. Ez az újszövetségi kijelentés adventje.*) Erre a vágyra adott feleletet a Krisztus fellépése. Hogyan történt ez, hogyan lett ő az Istennel való életközösség közvetítője s magának az élő Istennek megtestesülése, csak valószínűleg következtethetjük. Mindenesetre az első keresztyének vallásos öntudatában kell erre nézve a támaszpontokat keresni, ámde elfogulatlanul, vagyis nem azon felvételből kiindulva, hogy az első hívőknek ilyen és ilyen theol. fogalmaik nem lehettek, ami aztán döntő érvül szolgálhatna. Az egyelőre megfejthetetlen psykhologiai tüneményeknél nem az az eljárás, hogy egyszerűen letagadjuk őket, hanem próbáljuk megtalálni megfejtésüket. Jézus életében személyére vonatkozólag tartózkodó és megtiltja pl. tanítványainak Uäsarea Philippiben (Máté 16, 20 ν. ö. Lk. 9, 20), hogy Messiás váltáról a népet értesítsék s a zsidók is Jánosnál türelmetlenkedve kérdezik: meddig tartod kétségben a mi lelkünket ? ha te vagy a Krisztus, mondd meg nyilván (Ján. 10, 24). íme ennyire távol áll az Idvezítő a fanatizmustól. Ámde pünköst után rögtön megváltozik a helyzet, az apostoli prédikáció központjává azonnal a Krisztus lesz. A Csel. könyvében Péter beszédeinek központja a Krisztus halála és feltámadása úgy, amint az írások előre megjövendölték; tehát nemcsak Jézus *) Dicsó'fi : Evang. elmélkedések 117 kv.