Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
82 I) r. Lencz Géza. nézletnek, aliova semminemű philosophia fel nem érhet. Kriterium nélkül nincs helyes Ítélet. S tagadjuk, hogy ezt a kritériumot a philosophia önmagától megtalálhatná. Az emberi ész az istenségnek csak bizonyos attribútumáig juthat el, de pláne legtökéletesebb vallásos s legtökéletesebb istenfogalmat nem konstruálhat. 1) Erre nézve mindig a személyi tapasztalat lesz a döntő. A vallás eme specialis értelmezése mellett tisztába kell azonban jönni a vallással, mint egyetemes jelenséggel is, hogy így az egyetemes vallástudománnyal való kapcsolat megmaradjon. 2) Ugyanaz a kapcsolat ez, mint a theologia naturalis és supranaturalis volt, csakhogy persze a modern nézetekhez alakítva. A vallásos öntudat vagy kegyesség vizsgálata például Schleiermacher óta alkalmazásban van, hiszen kétségtelen, hogy a többi vallások ismerete által a keresztyénség megértése is tökéletesebbé lesz. 3) Némelyek már a dogmatikai kiindulást innen vették (Häring), csakhogy ez esetben a vallás felöli általános vizsgálatnak a keresztyénség álláspontjára kell helyezkedni, mint azt fentebb mondottuk. Hogy ez a keresztyénségnek nem régi értelemben vett izolálását jelenti, az íme kétségtelen. Nincs szó izolálásról a többi tudományokkal szemben, mert hiszen a keresztyén üdvbizonyosság a mindenkori tudományos világképpel megegyezőleg lehetőleg azokhoz alkalmazkodva jön létre; nincs a többi vallásokkal szemben, mert hiszen ezek megértése csakis így lehető. A vallástörténet így fog mindenütt a keresztyénségre utalni. Hogyan osztályozzuk a vallásokat, az egészen másodrendű dolog. Fő, hogy úgy Isten fogalmában, mint a hozzá való viszony felfogásában a keresztyénség a tökéletes kijelentés, vagy mondjuk a vallások ideálja. Ami most már azt jelenti, hogy a keresztyén hit alapján lehetséges a személyes, világ feletti Istennel való tökéletes érülközésbe lépés. Ez alapon tehát különbséget tenni nem lehet, mert Isten vagy közli magát, vagy nem. Tény, hogy a pantheisztikus és deisztikus szélsőségek közt mozgó istenfogalmaknak s a legfőbb lényhez való viszonynak különféle fokai lehetnek, azok erkölcsi értékét véve figyelembe, azonban ennek oka nem az isteni működésben, hanem psychikai okokban, tehát az emberi közvetítést feltételező más külsőleges tényezőkben keresendő. Ilyenek a kulturális viszonyok. A kultura a szellemi életnek a természethez való viszonyát mutatja. Nem fejlődhetik ki önálló szellemi élet a természeti mellett ott, ahol annak a törzsekre oszlás von határt. Ez az u. n. törzsvallás a kultura nélküli népeknél, mely főleg a természeti hatalmak perszonifikációjában áll. Körülbelül egyenlő értékű a természeti és szellemi élet 1) V. ö: Lelkészegyesület 1909. 2. sz. Theol. s theol. szakoktatás. 2) Kaftan: Dogmatik 1910. 10 kv. s) V. ö.: Reischle: Die Frage nach dem Wesen der Religion. 8.
