Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Könyvismertetés - Pröhle Károly: Schaeder, Theozentrische Theologie

78 Könyvismortetn Cumont részletesen is kifejti: hogyan; de ezen fejtegetéseinek részleteibe nem bocsátkozhatunk; csak azt jegyezzük meg, hogy már a jelzettek szerint is igen helytelen az a felfogás, mintha a keleti befolyás vallási tekintetben rontólag hatott volna a római nép lelkére; ellenkezőleg: ez a keleti befolyás határozattau mélyítette és gazdagította azoknak a római polgároknak a lelkét, akik tőle el nem zárkóztak. Cumont ezután külön-külön fejezetekben részletesen szól 1. a kisázsiai- (Kybele, Men, Sabazius, Anáhita). 2. az egiptomi(Serapis, Isis-Osiris), 3. a syriai- (Atargatis: a , Dea Syria", a Baal-kultusz), 4. a perzsiai- (Mithra) kultuszoknak s 5. a keleti astrologiának és magiának a római pogányság területén való elterjedéséről, mindenütt nagy szakavatottsággal szólva ezen kultuszok eredetéről, nyugatra való eljutások sajátos körülményeiről s azokról a változásokról, melyeket maguk ezek a kultuszok nyugatra vándorlásuk közben szenvedtek; egy utolsó fejezetben pedig üsszefüggőleg tárja fel a szerző azt a belső átalakulást, amelyen a római pogányság ezen keleti kultuszok hatása alatt keresztül ment. A szerzőnek ezen minden részleteiben rendkívül szemléletes és érdekes fejtegetését behatóbban már nem ismertethetjük, de a már közlöttek után is bizonyára megokoltnak fogja tartani a t. olvasó, ha Cumont ezen művét akár eredetiben akár német fordításban melegen ajánlom a tárgy iránt érdeklődők szíves figyelmébe. Pröhle Károly. D. Erich Schaeder

, Theozeutrische Theologie. Eine Untersuchung zur dogmatischen Prinzipienlehre. I. geschichtlicher Teil. Leipzig. Deichert. 1909. 197 oldal. Ára fűzve 4 márka. Azok között a tekintélyes számú munkák között, amelyek az újabb időben a legmagasabb és legáltalánosabb theologiai elvek tárgyalását tették feladatukká s a theologiának, különösen a rendszeres theologiának új irányt adui törekedtek, kétségkívül igen kiváló hely és jelentőség illeti meg a kiéli Schaeder föntebbi művét, mely amúgy is a legújabbkori theologiai irodalomnak egyik legsajátlagosabb és legérdekesebb terméke. Sajátságos már a címe is: „theocentrikus theologia". Kérdés, hogy a szerző annak az értelemnek a kifejezésére, amelyet vele összeköt, szerencsésen választotta-e épen ezt a szót; mert maga a szó magyarázatra szorúl. Közönségesebb használatnak örvend a theologia terén a hasonló alkotású „christocentrikus" szó, amely a Jézus Krisztus személyét és művét az egész theologiai rendszer középpontjába helyező irány (Schleiermacher, Ritsehl, Thomasius stb.) megjelölésére használatos. Ezzel szemben a „theocentrikus' elnevezést olyan értelemben lehetne venni, hogy az azt az irányt jelentené, amely a „Christus — mediator" eszméjének elejtésével csupán az „Atya-isten" fogalmának, mondhatnánk: az unitárius isten-