Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Stráner Vilmos: A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában
64 Stráner Vilmos. így tehát arra a kérdésre: Miként válik az egyházi beszéd Isten Igéjének hirdetésévé ? a választ röviden úgy adhatjuk meg: az egyházi beszéd Isten Igéjének hirdetése, amennyiben a Krisztust hirdeti. Ez képezi az egyházi beszédnek legfőbb kritériumát. így lehet és lesz az egyházi beszédben elhangzó emberi szó „λογος της αληθείας" és „λογος θεού y.at δυναμις θ·εου εις σωτηριαν -αντί τω πιστευοντι", (Róm. 1., 16.)') mert Krisztus az Isten Igéje ν.ατ εξοχήν és így Krisztus hirdetése az Isten Igéjének vagy, ami ugyanannyit jelent: az evangéliomnak hirdetése. Mivel pedig a törvénynek is legfőbb értéke, célja és föladata abban áll, hogy „a Krisztusra vezérlő mesterünk" legyen (Grál. 3., 24.), azért az Igehirdetésnek változhatatlan tartalma és tárgya, a melynek mindig érvényesülnie kell, a törvény, amely „accusat conscientias et perterrefacit" (Apologia 4., 38.) és az evangélium, mint „potentia Dei ad salutem;" (Apologia 4.. 67.) 2) még pedig — itt is hozzátesszük — a teljes evangeliom, a maga isteni, üdvözítő erejében és értékében. És miként az Igehirdetésnek a maga egészében, úgy minden egyes egyházi beszédnek a teljes evangéliomot kell magában foglalnia. „Az egyes egyházi beszédnek nemcsak valamit kell tartalmaznia Istennek tanácsából és akaratából (Efez. 1., 11.), hanem akkor is, amidőn esetleg egy prédikáció ciklusnak egy tagját képezi, olyannak kell lennie, hogy az egyesnek világánál föltüntesse az egészet és annak, aki esetleg csak ezt az egy egyházi beszédet hallja világos képet nyújtson az üdvösség tényéről és az üdvösség útjának mivoltáról. Minden egyes egyházi beszéd egy egészet nyújtson az evangéliumból." 3) Az előadottakból most már természetszerűen következik az is, hogy úgy az egész szentírási kánon két főrészének (ó- és újtestam.), valamint az egyes szentiratoknak és ezeken belül ismét az egyes részleteknek kisebb-nagyobb értéke az igehirdetésre s így az épülésre nézve, mondjuk tehát a homiletikai használhatóság szempontjából, attól függ: milyen — távolabbi, vagy közelebbi viszonyban állanak, ill. helyezhetők ezek a szent írásnak, ill. Isten Igéjének központi tartalmához: Krisztushoz. 4) A milyen mértékben forog fenn ez az eset, oly mértékben fogja az igehirdetés tulajdonképeni célját, t. i. az épülést előmozdítani, megközelíteni, vagy el is érni. Ezt a tulajdonképeni célt szem előtt tartva, az igehirdető sem azt nem fogja gondolni, hogy a mi a szent írásból éppen „a keze ügyébe kerül" eo ipso '-) Achelis i. m. 99. 1. 2) Knoke i. m. 151. 1. 3) Cremer: Fastoraltheologie. 97. 1. 4) ... „Ob sie Christum treibt, oder nicht, sintemal alle Schrift Christum zeigt." Luther. L. e munka 51. lapját.
