Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

Abaelardus Pőter. 39 szemben is elvét, a bensó'ségnek elvét érvényre emelni s mennyire száll szembe a bűnbánatot és bűnbocsánatot külsőítő hierarchikus praxissal. b) A confessio oris követelményét, amelyre az egyház mint a pap előtt végzendőre oly eminens súlyt fektet, s mellyel az egyház uralkodik az egyes lelkek fölött, Abaelardus nagyon is gyöngíti; a) azzal, hogy ő támaszkodva Jak. 5, 16 r a (έξομολογεισθ·£ άλλτ,λοις τα παραπτώματα και εΰχεςθε υττερ άλληλων, όπως ϊαθητε- πολυ ισχύει οεησ'.ς δικαίου ενεργούμενη) nem a pap előtti bűnbevallást, hanem az egymásköztit kívánja; β) sőt a pap előttit azon esetben, hogy ha az erre nem méltó károsnak, a bevallóra nézve vészthozónak mondja („vannak praelatusok. akiknél való gyónás nem üdvös, hanem vészthozó, kik nem méltók arra, hogy érettünk könyörögjenek s meg­hallgattassanak"). Ε tétele is Jak levelének idézett helyében is gyökerezik, amenyiben Jak. is csakis a δίκαιος imáját mondja hatásosnak; γ) végre megengedi azt, hogy a confessio oristól egyáltalában eltekintsünk akkor, ha nagyobb baj elkerülése céljából, a közjóra való tekintettel tanácsos a bűnt mással nem tudatni; (Itt az intentio tana e törvényt bontja.) 3) illetőleg bűneinket nem a földi papnak, hanem közvet­lenül a mennyei főpapnak gyónjuk meg. Abaelardus ezzel ugyancsak anticipálja a protestáns felfogást, amely Isten előtti, a mindentudó előtti bevallást kívánja. A pap, sőt ember előtti bevallása a bűnöknek nem okvetlenül szükséges. A confessio oris a bűnbocsánatra nézve nem elvi jelentőségű feltétel!! c) A satisf actio operis ellen tudtommal nem foglal állást: bár ethikai alapelve — a bűnre nézve — éppen ezt ellenezné leginkább. Asketikus élete, amely összefüggésben áll életének keserűségével, nem engedte meg, hogy a testére ne nézzen úgy, mint ellenségére. Ennek külsőitése ellen azonban leghatározottabban állást foglal a) amennyiben tiltakozik az ellen, hogy a satisfactionale opust a quantitas szempontja alá mi emberek helyezzük. Hiába méri ki ezt a pap: Isten magának tartja fenn a büntetés quan­tumát. Aki enyhe büntetést fizetett itt az absolváló papnak: az a tulnanban annál keményebben fog bűnhődni; h) még élesebben tiltakozik az ellen, hogy e satisfactionale opus külső eszközzel — pénzért — megváltható lenne. A bűn­bocsátó cédulák elárúsítása ellen már ő kel ki; keserűen panaszolva el, hogy ilyet művelő — gyalázatos papok is léteznek: „Vannak papok, kik pénzajándék fejében a satisfactioként rárótt büntetés alól felmentik a bűnöst avagy köunyítenek büntetésén; nem nézve

Next

/
Thumbnails
Contents