Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Schneller István dr.: Abaelardus Péter
Abaelardus Pőter. 37 Isten akaratával ellenkezésbe helyezkedik, s mely éppen ezért a mi lelkiismeretünk bántó, büntető szavával ellenkezik; úgy hogy Abaelardus méltán azt mondja, hogy csak egy bűn van — a lelkiismeret elleni bűn. (L. Hausrath: Abaelard. 188 1.) A bűn ezen bensőségének következménye: 1. hogy a cselekedet a bűnösségnél nem számít. A jó vagy a rossz cselekedet, a jó vagy a rossz intentiós embert jobbá vagy rosszabbá nem teszi; 2. hogy ezért is a cselekedetek bármily nagy száma sem teszi jobbá a jó intentiós embert 1); 3. hogy a cselekvéssel járó eszközök minősége sem változtatja az intentiós embert a maga jóságában vagy rosszaságában, hanem ellenkezőleg ez az intentió minősíti magukat az eszközöket is. A „finis sanctificat media" jezsuita elve itt lép fel egészen tisztán a maga teljes jóhiszeműségében. Éppen ez elv alapján a szükségből való hazugságot, sőt Crispinusnak cselekedeteit — csak a jó intentiót nézve — értékeli is. Ez elv erejében nem csak hogy bűnt nem lát abban, hogy a törvényhez lelkiismeretükben kötött zsidók Krisztust keresztre feszítették, hanem egyenesen abban látna bűnt, ha ezt nem tették volna. Az objectiv bűnösség nem létezésével adva van a bűn objectivitásának tagadása. Ez is egy fontos gondolat, amelyből az álláspontok külömbözősége szerinti értékelése a cselekvény bűnösségének nőtt ki. Abaelard azonban a cselekvényre nézve még e relativitást sem ismeri el, mivel semmiféle cselekvényben sincs bűn, hanem csakis az intentióban. 4. Az egyházi tant sokkal mélyebben érinti a bűn bensőségéből folyó az a következmény, amely szerint nincsen öröklő bün; s így nem is sújtja Adam bűnével az emberiséget bűnsúly. 5. Ezzel pedig ismét a legszorosabban összefügg az egyházi objectiv megváltás elméletének elvetése. Ha nincs objectiv bűn: úqy nincs objectiv megváltás sem; vagy még világosabban; ha nincs az egyes ember akaratától, intentiojától függetlenül létező bűn és ennek hatalma alapján emberi bűnösség és ennek következményeként, zsoldjaként szükségszerű büntetés, közelebb halálbüntetés: akkor nincs is szükség e hatalom uralma alól megváltó oly halál, mely épp oly értelemben volt az embernek a halála, mint Adamban volt annak bűne az embernek bűne! Ha nincs a bűn szempontjából az első Adamnak bűnörökítő jelentősége: úgy nincs a második Adamnak, Krisztusnak sem bűntörlő jelentősége. Az egyháznak ezt a compensationalis megváltási theoriáját Abaelard elveti. Ε két pont gondolatát Heloissa deprecatorius levelében röviden és velősen így fejezi ki: ,,Νοη enim rei effectus, sed efficientis aífoctus in erimine est. Nec quae fiunt, sed quo animo fiunt, aequitas pensat. L. Migne Patrologia 178 k., 186 1.
