Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Könyvismertetés - Pröhle Károly: Wundt, Logik
300 Könyvismertetés. paediája kétségkívül érdemes, sőt kiváló munka s aki a katholikus theologia iránt érdeklődik, annak összefoglaló áttekintés céljából Krieg művét melegen ajánlom. Pröhle Károly. W. Wundt, Logik. Eine Untersuchung der Prinzipien der Erkenntnis und der Methoden wissenschaftlicher Forschung. Dritte umgearbeitete Auflage. Drei Bände. Verlag von Ferdinand Enke, Stuttgart. 1906—1908. XIV. 650 + XV. 652 + XII. 692 oldal. Ára kötve 50'60 márka. Még Kant abban a véleményben volt, hogy a logikának Aristoteles óta egy lépést sem volt szabad visszafelé tennie és viszont egy lépést sem tudott előre tenni. Elég azonban egy tekintetet vetnünk a logikának valamely újabbkori terjedelmesebb feldolgozásába, hogy teljes nagyságában álljon előttünk az az óriási haladás, amelyet a logika Kant óta tett. Miután a gondolkodás és a lét kategóriáit összekeverő Hegel-féle metaphysikus logika virágkora hamarosan lejárt, nemcsak a régi formális logika fejlődött tovább a transcendentális-kritikai gondolkodás által kimélyített új alakban, hanem egészen új logikai irányok is fejlődtek ki. amelyek a logika munkakörét tetemesen kiszélesítették. Az u. n. mathematikai (algebrai) logikára irányúló kísérleteket figyelmen kívül hagyva, nevezetesen egyfelől a tapasztalati lélektan alapján álló logika (psychologiai v. biologiai v. fejlődéstani logika), másfelől a gondolkodásnak nem csupán formális törvényeire, hanem a megismerésnek legáltalánosabb tartalmi elveire is kiterjeszkedő u. n. ismeretelméleti logika küzdenek az elsőségért a régi alapokon nyugvó formális logikával, úgy azonban, hogy ezen főirányok között különböző közvetítő irányzatok is keletkeztek. Emellett az újabbkori logikában megvan az a törekvés, hogy necsak általánosságban fejtse ki a gondolkodás illetőleg a megismerés elveit és törvényeit, hanem kiterjessze figyelmét az egyes tudományokra is és logikai alapon felülbírálja és megállapítsa azokat az elveket és módszereket, amelyekkel az egyes tudományok a maguk körében dolgoznak. Wundt hatalmas műve a logika terén szintén közvetítő irányt képvisel, amennyiben nemcsak a formális logikának igyekszik igazságot szolgáltatni, hanem figyelembe veszi a logikai gondolkodásnak lélektani összefüggéseit is, de csak azért, hogy úgy a lélektani alapon, mint a pusztán formális szempontokon felülemelkedve a logikát határozottan ismeretelméleti irányban fejtse tovább. Ami azonban Wundt művét legbecsesebbé teszi, az az, hogy az alapvetőrész kifej tése után a 2. és a 3. kötetben ben rendszeresen feldolgozza az összes, úgy az „exakt", mint a szellemi tudományok módszereit. És valóban, ennek az óriási feladatnak a megoldására a jelenkor tudósai és gondolkodói között alig volt más valaki annyira hivatott, mint épen Wundt, aki a
