Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 25 képezi az ismérvet és hogy ez a körülmény annak egyetemes érvénye mellett indokul hozható fel, az nagyon csalódik. Troeltsch fejló'déstörténeti idealismr.s alapján akar ítélkezni, ami azt jelenti, hogy a többi vallások rovására a keresztyénség számára akarja odaítélni tudományos eljárással az igazságot, tehát bizonyos ellenséges szándék vezeti amazok ellenében.

1) Ezért, hogy mindjárt a kiindulásnál valami szabály kereséséről van szó, amely ugyan a történelmi anyag ismeretével, de mégis philosophiai úton állapítandó meg s melynek valamely határozott célt kell szolgálnia. Mint „történetphilosophiáról, nem szigorúan vett tudományról"

2) van tehát itt szó szerző saját bevallása szerint, mi mondhatnánk, hogy tudományos dogmatismus vezeti őt vizsgálódásaiban. Még inkább megfosztja pedig egyetemes érvényétől a rendszert annak célja, mely nem más, mint a keresztyénség apologetikája.

3) És így a vallásos érdekeltség épúgy megvan nála, mint az általa támadott orthodoxia követőinél, aminthogy fentebb láttuk, az egyéni vallásosság szokott rendesen az Ítélkezés ismérve lenni. Ez a belső, vallásos tapasztalat ösztönzi őt, hogy az idealismus álláspontjára helyezkedjék ra mindent megsemmisítő, naturphilosophikus eszmékkel szemben". Már pedig az olyan vallástörténet, melynek a vallásos tünemények és azok összefüggésének leírásán kiviil valami más célja is van, dogmatikus megítélési módhoz van kötve, amelyet tehát aszerint értékelhet mindenki, amilyen az ő vallási egyénisége. Es hogy áll a dolog magának a vallástörténetnek feladatával? Első sorban is a „visszakövctkeztetések" révén oly metaphysikai feladatok háramolnának reá, melyek messze kivül esnek határain. A természettel vonatkozásban álló, ámde azzal szemben előtörő, önálló szellemi élet, továbbá a természet szerepe, magának az abszolútnak metaphysikája mind külön vizsgálat tárgyát képezné itt, amelyekről pedig egyedül a hit tudhat. A puszta, kausalis törvények nem elégségesek itt a magyarázatra, azok útján le nem vezethető működésekről van itt szó, a „kegyelem" útján egy érzékfeletti világgal való kölcsönhatásról. A vallástörténelem maga „isteneniberi" jelzővel illettetik s va'ltságprocessus nevét viseli,

4) a kijelentés viselőiben valami abból az ideálból jutott kifejezésre, mely bennünk él. Méltán mondja Hunzinger, hogy a kijelentés ilyen fogalma permanenssé teszi a csodát, túllép az orthodoxia határán.

5) És ugyan miért ez az engedékenység? hogy az egyetemes, vallástörténeti fejlődés megállapítható legyen. Pedig a történelemből a szellemi élet egysége s határozott cél felé haladása megállapítható soha nem lesz. 11 Zeitschrift für Theol. und Kirche 1898. Kaftan: Erwiderung 79. 2) Absolutheit 70. s) Kultur d. Gegenw. 32. kv. 4) Gesch. u. Met. 29., 38. 5) Probleme etc. 50.