Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: A konfirmációról

A konfirmációról. 257 törőinek szelleméhez hű maradt — az ifjúság vallásos-erkölcsi nevelését ismét felkarolta, kiváltképen nyilvánult a konfirmáció és a konfirmációi oktatás terén s ébresztő és példaadó hatása épen ebben az irányban kétségkívül messze túlterjedt névszerinti híveinek körén. Hogy a konfirmáció a 17. század második felében szintén rohamosan hódított s azóta mind általánosabban elterjedt az evang. egyház ama részeiben is, melyek korábban ellene voltak, az főkép a pietisták s elsősorban Spener hatásának tulajdonítható. Hazai evang. egyházunkban is a pietisták voltak azok, kik a konfirmációt a 18. század első felében szokásba vették. L. Payr Sándor: Magyar pietisták a XVIII. században. 34. sk. 1. 8. Midőn a nagy vallásháborúk lezajlása után a katholikus egyház „békés" úton igyekezett hódítani és sokszor sikeres térítgetési kísérleteivel különösen a főrangú és fejedelmi személyeket hálózta körül, hogy azután a „cujus regio ejus religio" elvét alkalmazhassa: ez ellen evangélikus részről ugyancsak a konfirmációt is ajánlották hathatós orvosszeriil, mint amely legalkalmasabb arra, hogy a híveket az egyházhoz való hűségökben erősítse. Ezen szempont alá esik az a konfirmáció történetében szintén sajátos jelenség, hogy egyes fejedelmi családokhoz tartozó személyek a nagy nyilvánosság előtt tették le tinnepies konfirmációi hitvallásukat. 9. A fejlődés további folyamában a rationalismus is reá nyomta bélyegét a konfirmációra. Hatása ebben az irányhan különösen abban nyilvánul, hogy a konfirmációt míg egyrészt tartalmilag megüresíti, addig külsőleg minél iínnepiesebbé tenni igyekszik. A positiv alapok eltűnnek. A keresztség csak jelképezi a keresztyének társaságába való felvételt; a tulajdonképeni felvétel a konfirmáció által történik, mely nem egyéb, mint a józan ész híveinek ünnepélyes felavatása az erény hű szolgálatára — keresztyén formák között. Ezen gondolatkörben még nagyobb jelentőséget nyer a konfirmációi fogadalom, mely formális eskütétellé válik („Bibelschwur"). A „józan ész" gyakran érzelgősséggel párosul s akkor a szemekben a köny nélkülözhetetlen kellék. A tartalmi szegénységet pótolni és palástolni van hivatva a nagyobb külső dísz is, mely a konfirmáció helyét s a konfirmandusokat ékesíti. Ugyancsak a rationalismus korában került összeköttetésbe a konfirmáció sok hozzá nem tartozó dologgal, különösen az iskolából való elbocsátással, s nyert ezen a réven bizonyos polgári jelentőséget is: aki nem volt konfirmálva, az nem mehetett szolgálatba vagy inasnak stb. Egyébként tény az, hogy a rationalismus szintén hozzájárult a konfirmáció népszerűvé tételéhez, a mi az előbbiekből is magyarázható. 10. Az a vallási és egyházi megújhodás, mely a mult század első felében a rationalismus uralmának véget vetett, a konfirmációnak is újra becsesebb tartalmat adott s ennek folytán a 2