Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: A konfirmációról

254 Pröhle Károly. annak mibenlétére első sorban a történet van hivatva világot deríteni. Természetes azonban, hogy a konfirmáció történetét itt nem tárgyalhatjuk teljes részletességgel; ehhez a feladathoz a szükséges tudományos eszközök sem állanak teljesen rendelkezésünkre. De a bennünket itt foglalkoztató kérdés szempontjából különben sem szükséges a konfirmáció történetének részletes tárgyalása. Elég, ha a megbízható másodkézből* vett adatok alapján a konfirmáció történetének legalább főmozzanatait rövid pontokban foglaljuk össze. 1. A mai értelemben vett konfirmációi cselekvényt sem az új testamentom, sem az apostoli kor egyháza nem ismeri. 2. A régi egyházban a keresztelés cselekvényéhez tartozott a kézrátétel (χεφοθϊσία) és a kenet („clirisma"). Ε két cselekvénynek később mind nagyobb jelentőséget kezdtek tulajdonítani s félreértett szentírásbeli helyek (Ap. csel. 8, 17; 19, 6; zsid. 6, 2.) nyomán úgy értelmezték, hogy e cselekvények által közöltetik a Szentlélek, mint az új életnek az elve. A kézrátétel a kenettel kapcsolatban mint önálló cselekvény először az eretnekektől megkereszteltek felvételénél jelenik meg, majd általánosabbá válik, Cyprianus óta püspöki előjoggá lesz s Tertullianus és Augustinus behatása folytán szentségi jelleget nyer. Ebből fejlődött a római „confirmatio" („bérmálás") szentsége, melynek jelentősége itt az, hogy míg a keresztség pusztán az eredendő bűn eltörlését eszközli, addig a püspöki bérmálás cselekvénye által „datur Spiritus sanctus ad robur, sicut datus est apostolis in die pentecostes, ut videlicet christianus andacter Christi confiteatur nomen." (Florenzi és tridenti zsinat.) A jelleg, amelyet ad, eltörölhetetlen, épúgy mint a keresztségnél és a papszeutelésnél. A görögkeleti egyházban a ehrisma ma is a kereszteléssel van összekötve. 3. A középkori „eretnek" felekezetek többnyire helytelenítették a bérmálás katholikus szentségét; a cseh-morva testvérek pedig a 15: században igyekeztek az egész cselekvényt a kézrátétel megtartásával evangeliomibb szellemben átalakítani. (A testvéri közösségbe való felvétel.) 4. A „confirmatio" római szentségét, mint a szentírással meg nem egyező hierarchikus intézményt a reformátorok teljes egyértelműséggel elvetették s Luther maga ennek helyébe semmi újat vagy hasonlót behozni nem igyekezett, hanem főgondja az * V. ö. főkép: W. Cafpari, Die evangelische Konfirmation. 1890. (A konfirmáció történetére vonatkozólag elég bő történeti anyagot és forrásidézeteket tartalmaz.) — Ugyanattól a „Konfirmation" c. cikket a Hauck-ié\e Eealencylopaediában. — M. lieylaender·. Die Beurteilung der Konfirmation vom prinzipiellen Standorte aus 1902. (Szintén tartalmaz idevágó történeti okmányokat is.) — 0. Graetz: Die Konfirmation nach ihrer bibi. Begründung, Geschichte u. Zukunft. 1901. stb.