Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Szelényi Ödön dr.: Krisztus és Konfutse

248 Dr. S'/.elényi Ödön. tanításokon kívül a régi kinai vallás babonái, továbbá a buddhista és taoista eleinek tarka konglomerátuma az. Mindamellett nagyok a konfucianizmus érdemei. A pesszimizmus- és cinizmussal szemben praktikus célokat tűz a kinai ember elé. Meggyökereztette a patriarchalizmust, mely a kinai szellem legérdekesebb sajátsága, mert a család a kinai ember gondolkozásának, érzelmének egyetlen tárgya. Maga az állami élet is csak szélesebbkörű felfogása a családi életnek. A családok egyeteme alkotja a legnagyob családot, az államot. A nép uralkodója és a nép atyja eggyé lett s a császár csak annyiban különbözik a családfőtó'l, hogy a kör, melynek ő a középpontja, nagyobb, mint más kör. A kinai társadalomnak ezt a berendezését a kinai tisztviselő helyesen hasonlítja a római népéhez. Összefoglalólag mondhatjuk, hogy a jelen élet nyújtotta feladatok teljesítése, a patriarchalizmus és ezzel kapcsolatban a nemzeti hagyomány, a régiség tisztelete, a kegyelet a szülők, ősök és hatóságok iránt volt az a három momentum, melyet a konfucianizmus az egész kinai nemzet lelkébe vésett, amivel nagyban hozzájárult a mennyei birodalom évezredes fönnállásához. De hogy a konfucianizmus nem tette szentekké a kínaiakat, maga a kinai tisztviselő is kénytelen beismerni. Elvitathatatlan, hogy vannak a kinai embernek fényes jellemtulajdonságai; ilyenek a fáradhatatlan szorgalom, bámulatos kitartás, az igények- és élvezetekben való mértéktartás, takarékosság, a természeti élet szeretete stb., de van sok hibája is: a bizalmatlanság, a rokonérzés hiánya, az idegenek gyűlölete, a fukarság, túlzott konzervativizmus, a világtól való elzárkózás, melynek oka az az öntelt büszkeség, mellyel 4000 éves kulturájára hivatkozik; nagy hiba továbbá: a természettudományi ismeretek teljes hiánya, a technikai vívmányok semmibe sem vevése és amit első renden kellett volna említenünk: a nő alárendelt helyzete. De ideje, hogy Krisztusról és a keresztyénségről is szóljunk. Láttuk, hogy Konfutse inkább erkölcs- és államtanító, sőt reálpolitikus mint próféta vagy vallásalapító. Mindenesetre tiszteletreméltó egyéniség ő, aki sokban Sokratesre emlékeztet és akinek élete egészben véve méltó volt egy hazáját szerető és öntudattal bíró államférfihoz. De sem az ő egyénisége, sem az ő élete nem mérhető össze Jézussal, mint világtörténeti személyiséggel. Zsémbeskedő természete, a külsőséges formákhoz ragaszkodása. " σ Ο j kenetes, okoskodó tanító modora nem állja ki a versenyt Jézus hatalmas komolysága, szelíd fensége, erkölcsi energiája, lángoló emberszeretetével és mindig a bensőt előtérbe helyező, szívhez szóló, népies képekben és példázatokban gazdag beszédmódjával. De ami a fő, Konfutse jelleméből hiányzik a hit, a vallásos érzés ereje, mely az erkölcsi jónak is leghatalmasabb kútforrása. Jézus Krisztus ellenben páratlan és fölülmulhatatlan annál a vallásos lángnál fogva, mely bevilágítja egész lényét és személyiségének központi mozgatója. Azért emberi szempontból véve ő a világ