Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
Spencer Herbert erkölcstana. 223 bölcsészete egy gondolat leírása, minden nagy bölcsészeti rendszerre alkalmazható; de talán egyre sem több joggal, mint a Spencer szinthetikus filozófiájára. Spencer nagy gondolata: a fejlődés törvénye. Különös filozófiája nem egyéb, mint a világegyetem fejlődéstörténete, tágabb értelemben vett kozmogonia. A fejlődés törvényét így alkalmazza aztán a biologia, pszikhológia, szociológia és ethika terén. A tudományos rendszer és módszer mindenütt ugyanaz. Előbb az adott tények. (Data) aztán a gyakorlati általánosítások, (Inductions) s ezek alapján az induktiv-szinthetikus és deduktiv-analitikus bizonyításmód és a végső eredmények összhangos egységbe való foglalása s a megismerhető és megismerhetetlen érintkezésének feltüntetése. A biologia, vagy élettan főgondolata az élet meghatározása és az élet kifejlődése. Az élet általános meghatározása így hangzik: „Az élet a belső viszonyoknak a külső viszonyokhoz való folytonos alkalmazkodása." 2) Részletes meghatározása meg így szól: „Az élet a különnemű, úgy egyidejű, mint egymásutáni változások határozott kombinációja külső együttlétezéseknek és egymásutániságoknak megfelelően." 2) Ez az életnek a fogalma, amely az egész rendszer minden részén keresztülhúzódik. Az élet kifejlődésének leírása, az egyén és faj élete kifejlődésének természettörténete a mű tartalma. A fejlődésnek háromrétű folyamata, az egyneműségből különneműségbe, az összefüggéstelenségből összefüggőségbe és határozatlanságból határozottságba való átmenetel elsődlegesen épen a szerves világ életében kisérhető figyelemmel. A szerkezet nélkül való kezdetleges szerves életből fejlődött ki a környezet hatása alatt a szerkezettel biró szerves élet. A működés megfelelő szerkezetet hozott létre. A környezet hatása pedig a szerves lények változatait hozta létre a szerves anyag különféle visszahatásának, az alkalmazkodásnak megfelelőleg. Az így létrejött változatok, fajok közül történt aztán a Darwin által u. n. természetes kiválasztás, amelyet Spencer helyesebben a legalkalmasabb fenmaradásának nevez. A fennmaradt legalkalmasabbak fenmaradást biztosító, szerzett jellemvonásai az átöröklés útján válnak az utódok sajátjává. Lamarck és Darwin elméleteit egységbe foglalja és kiegészíti így az életnek s az élet fejlődésének ez a spenceri elmélete. Az élet általános kifejlődését aztán kiegészíti az alaktani, élettani és fajszaporodási fejlődéssel. Ezen az élettani alapon épít tovább a lélektanban. Ott az élet kifejlődését, itt pedig a lélek, a szellemi élet kifejlődését tárja elénk. A szellemi élet is az élőlényeknek s legközelebbről 1) Spencer Η.: Principles of Biology. 1864— 7Λ és 1898.5 30. §.; Collins Kivonata 80. 1. 2) Spencer Η. i. m. 27. §.; Collins kivonata 79. 1.
