Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

204: Veress Jenő. Vallási téren a 18. századbeli egyházi konzervatizmus és a Wesley-féle methodizmus, illetőleg a szabad egyházi és szektárius mozgalom foly tovább, mint a múltból jövő két nagy áramlat. Vallástudományi téren pedig szintén a régi két irányzat, a 18. században Paley által képviselt konzervatív theologia és a Humemal tetőpontra jutott deizmus és racionálizmus folytatódik tovább. De úgy, hogy Hume vallástudományi főművei (Natural History of Religion. 1757.; Dialogues on Natural Religion. 1777.) és Mill János Stuartnak egy századdal későbbi, hasonló műve (Essays on Religion. 1874.) között egyenes irányú a racionálizmus folytatólagos útja, annyival inkább, mert lényeges továbbfejlődés jóformán nem is történik ezen a téren. Ennek a kornak a gyermeke Spencer. És pedig valódi angol család gyermeke. Míg a 19. században a Viktoria-korszak szellemi vezérei közül Hamilton, Carlye. Macaulay, Mill, Ruskin skót származásúak voltak, addig Spencer, valamint Darwin, igazi angol eredetűek. A komoly, zárkózott, empirizmusra hajló, gyakorlati irányú angol szellemet Spencer jellemző módon képviseli. Azonkívül a család, amelyből származott, szintén rányomta szellemi bélyegét. Régi puritán család szülötte volt. Atyja tanító volt és pedig szabad szellemű, bölcs pedagógus. Nem abból a fajtából, amely a saját gyermekeit legjobban elneveli, hanem azok közül az értékesebb nevelők közül való, akik a gyermek természetes, szabad, önálló fejlődését tartják a legfontosabbnak s épen azért a lehető legkevesebb és legszükségesebb irányításra és ellenőrzésre szorítkoznak, inkább csak ön munkásságra ösztönöznek s a megtévedés és romlás veszedelmétől óvnak. Atyja testvérei szintén szabad szellemű, képzett, reformra törekvő, tevékeny emberek voltak. Ezek társasága nem kis hatást gyakorolt a gyermek és ifjú Spencerre. Anyja közepes műveltségű, szeretetreméltó, kegyes nő volt; szellemi tekintetben nem igen gyakorolt befolyást fiára. Herbert szüleinek egyetlen életben maradt gyermeke és gyenge szervezetű is volt s ebből kifolyólag nagyobb szabadságot élvezett. Az iskolai megszabott rendet nem szerette. Inkább atyja magántanítványa s később meg a maga tanítványa volt. Egyetemet rendszeresen soha nem látogatott, bárhogy akarta is azt Tamás nagybátyja, a hintoni anglikán pap. Kiváló mértékben természettudományi, mathematikai és műszaki irányú hajlama és tehetsége volt s főleg ilyen irányú képzettséget szerzett. A klasszikus tudományok és a nyelvészet iránt semmi érzéke sem volt. Vallásos nevelésére nézve jellemző, hogy vasárnapon kint reggel atyjával a quäker, este anyjával a methodista istentiszteletet látogatta és korán elidegenedett minden vallástól. Később pedig teljesen hátat fordított minden vallásnak és theologiának. Nem szakított azokkal, mert sohasem fogadta be azokat lelkébe, mint maga mondja. Az önálló rendszeres gondolkozáshoz korán