Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

Abaelardus Péter. 173 (Parakletos) tartózkodását, (1123.) letelepedését családi összeköttetései segítettek elő. A Cluny apátságban pedig élete utolsó évében — akkor, midőn testileg meggyöngülve erői elhagyják — Dagobert testvére és unokaöccsei iránt érzett szeretete ad néki erőt a munka folytatásához.

1) Legtisztábban mutatja azonban azt, hogy Abaelardusban uem győzödelmeskedett természetes érzelmei fölött az elfásult szerzetes, az a tanköltemény, amelyet valószínűleg Heloise-sel való levelezése korában írt fia Astralabius számára s mely azt is bizonyítja, hogy az apa édes fiáról mint szerzetes sem feledkezett meg,

2) hanem ellenkezőleg számára egybegyűjti élettapasztalatait, hogy ezeket, mint legdrágább kincseit, intő szózatként átnyújtsa. Ε tankölteménynek confessioszerű jellege is indokolja, hogy azt

3) fordításban közöljük és közelebb ismertessük. L. Migne Patrologia CLXXVIII. 1761. stb. lap. PETRI ABAELARDI MONIT A AD ASTRAL ABIUM. DOCTRINA MAGISTRI PETRI ABAELARDI. 1. Astralabius fiára, ki atyai életemnek édessége vagy, Tanulságodként tanulmányozz és rá hagyok egyetmást örökségül Néked! 2. Nagyobb súlyt fektess a folytonos tanulásra, mint a tanításra; Ez másoknak, amaz Neked válik hasznodra. Csak ha nines mit tanulni — csak akkor hagyd abba a tanulást — Soha se mondd ez előtt, hogy az abbahagyandó! 3. Soká tanítsd azt, a mi megvan állapítva s Néked talán unalmas, De ne siess sajátos gondolataid közlésével. 4. Ne azzal törődj, hogy ki az, ki beszél, hanem mit mond; A jól mondott: az adjon hírnevet szerzőjének. Szeretett mestered szavaira se esküdj meg! S tanárod se tegyen elfogulttá szeretetével. Nem a fa leveléből, de igen gyümölcséből lakik jól az ember: Többet ér a szónoknál maga a gondolat. ') Testvére és unokaöccsei számára ír egy dialektikát kérésükre. A II. könyv bevezetésében pedig ezt írja: „Ha az anyag terjedelmét nézem és megfontolom, hogy mit végeztem és mi a még végzendő, akkor majdnem bánom azt, Dagobert testvérem, hogy engedtem kérésednek. Ha azonban aztán, írásban tényleg kifáradtan, a Te és unokaöcséink szeretetére gondolok, akiknek ily tankönyv kell, úgy aggodalmaim eltűnnek s a szeretet újra felemeli a munka által kifárasztott szívemet " (L. Hausr. 284/5.) 2) A nagy Paedagogus Rousseau — bár nem szerzetes — gyermekeivel mit sem törődik; míg ez a szerencsétlen szerzetes tudós, fia iránt érdeklődik s akkor, midőn ez az életbe kilép, tanköltemény es tanácsával látja el. 3) A korra nézve jellemző, bár a mi ízlésünknek meg nem felelő egyes kifejezéseivel együtt.