Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. I.
66 Raff ay Sándor. eredeti szót és helyzetet a fektében fejezi ki, mert Jézus korában nom ültek, hanem félkönyökre dűlve telepedtek le az asztalokhoz A 10. vers γνονς szavát nein szükség „eszébe vette" körülményes kifejezéssel fordítani, van arra egyszerű jó kifejezésünk is akárhány. A 13. vers nem fedi egészen az eredeti szöveget. Ott nem általában az evangéliomról van szó, hanem erről az evangéliomról. A τούτο a fordításban nincs kitüntetve, mig viszont a velem szó nincs az eredeti szövegben. A 17. vers των αζνμων szava csak egész általánosságban mondja kovásztalanok, tehát nem szükseges a kenyerek szóval megtoldani. Hasolókép vagyunk a το πόσχα szóval is. A bárány szó nincs a szövegben és a húsvéti vacsoránál tényleg nemcsak bárányt adtak az asztalra. Ugyanez áll a 19. versre is. A 18. versben is elég a bizonyoshoz szó, az ember nincs az eredetiben, de nem is szükséges. Az ezt is fölösleges. A 22. vers σφόδρα szava nom felettébb, hanem nagyon. A εϊς έκαστος nem mindnyájan, hanem egyenként. A μψι εγώ έιμι nagyon színtelen így: Én vagyok-e? Az eredeti erőteljességét ez a kitétel adja vissza: Csak nem én vagyok, Uram?! Ugyanez áll a 25. versre is. A 35. vers utolsó mondata nem ez: Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is. Az eredeti ezt mondja: Minden tanítvány hasonlókép beszélt. A 38. vers e mondata: περίλυπος εστίν ή ψυχή μου εως üctvtítov nem ezt jelenti: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig. Ebben a mondatban ugyanis nem az a főgondolat, hogy Jézus szomorúsága a halálig tart s akkor majd megszűnik, hanem hogy e pillanatban gyilkos, öldöklő szomorúság tartja fogva a lelkét. Magyarban tehát igy kell e gondolatot visszaadni: Halálos nagy szomorúság ül az én lelkemen. A 42. vers nehézkes magyarságát az eredetinek is sokkal jobban megfelelően a következő mondattal javíthatnánk ki: Atyám, ha nem múlhatik el tőlem ez a pohár a nélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod! A 43. vers έλϋ-ών szavát nem szükséges, nem is helyes ezzel a kifejezéssel fordítani: És mikor visszatér vala. Az 50. vers έν ,ράτψαν szavát helyesen megragadták szóval adhatjuk vissza. Az 51. versben „egyik azok közül, a kik Jézussal valának" nagyon is hosszadalmas körülírás e helyett: Jézus társainak egyike, ιό ιοτίον = a fülét, ós nem : egyik fülét. Az 52. versben nincsen: kell. Az 53. versben και nem fordítható hogy kötőszóval.
