Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. I.
A revideált Biblia. 65 hangsúly e mondatban a τότε szón van. A második hangsúly a 6 έπαινος szón nyugszik. A fordításban ellenben az από τον ΰεον a leginkább hangsúlyos a mondatban. A hangsúly elhelyezése a magyarban a rendkívül érzékeny szórendben nyer kifejezést. És ha ezt érvényesítjük és az έπαινος szót nem dicsérettel, hanem elismeréssel fordítjuk, akkor ez a mondat így fog hangzani: „S altkor az elismerés mindenkinek kijut az Úrtól." Mindezek alapján a részlet igy fog hangzani: Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. A sáfárokban pedig végre is azt kell keresni, hogy mindenik hűnek találtatik-e? Nekem különben ugyancsak mellékes, hogy akár ti, akár bármely emberfia megítéljen. Sőt magam se Ítélkezem magamról. Mert bár mivel se vádol a lelkiismeretem, mégsem ebben van az igazolásom: mert aki engem itél, az Ur az! így hát idő előtt ne Ítéljetek, mig majd el nem jön az Úr, a ki a sötétség titkait is megvilágítja, meg a szivek szándékait is föltárja s akkor az elismerés mindenkinek kijut az Úrtól. * Jakab 1, 1 7. fordítását illetőleg csak a Theol. Szaklap első évfolyamára utalok, a hol kifejtettem, hogy az összefüggés éppen úgy, mint a nyelvtudomány is nem ezt a formát igazolja: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék fölülről való", hanem ezt: „Csupa jó adomány és csupa tökéletes ajándék száll alá fölülről". / * De nézzük most a szenvedéstörténetet Máté előadásában, A 26 2-ben szükségtelen a το ηάσχα-t két szóval fordítani. Elég oda ez is: húsvét. A jiagadiőocai nem elárultatik, hanem kézbeadatik. Ugyanígy kell a szót fordítani a 21, 23, 24, 25, 46 versben is. Az 5. vers ελεγον (Jí-je az előző δόλψ magyarázata, s nem ellentéte, a mint azt a fordítás mutatja. A 6. versben nincsen és, hanem pedig. A 7. versben csak άλάβαατρον μίρου áll, szelencéről szó sincs, de nem is lehet, mert azt a kenőcsöt nem szelencében, hanem alabastromból való vékony nyakú kannácskában szokták tartani. Arra nincs szükség, hogy a sok vala megmaradjon. Se a /wáoe-forma történeti mult. Sőt egyrészt azért vált szükségessé az átnézés, hogy a sok valát kiküszöböljük. Az άναχειμενου egyetlen szót az átdolgozó ezzel a sok szóval adja vissza: „a mint az asztalnál ül vala," holott helyesen igy fejezhető ki : fektében, vagy ültében. Tudjuk, hogy az 6
