Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. II.
142 Raffay Sándor. vannak az élet eme külső feltételeivel, mintha ezeknél fontosabb életcél nem is volna ember számára e földön. Főnek, forrnak lelkükben, mint a tűzön buzgó víz és a tüzelő anyag ez az aggodalmaskodás. így kell hát a fordításnak hangzania: Mert mindezek a pogányokat izgatják. A 33. ν. ζψεϊτε szavát bizonyosan csak a szokás miatt hagyta meg a fordítás keressétek-nek. Mert az eredetiben nem az a gondolat uralkodik, hogy az istenországot keresni kell, mert azt mindenkinek tudnia kell, hol található, hanem az a fő, hogy arra kell elsőbb törekednie az embernek, mert az élet szükségletei az isteni gondviselés tárgyai. így hát az alapgondolat ezt a formát kívánja: Törekedjetek első sorban Isten országára és az ő igazságára, és ezek mind hozzáadatnak nektek. A προςτε&ήσεται ύμϊν ugyanis nem azi jelenti, hogy megadatik nektek, hanem azt, hogy ha az ember az istenországra törekszik első sorban, az élet szükségletet mind hozzáadatnak számára, mint az isteni gondviselés természetes és szükségszerű ajándékai. A 7. részben nem sok megjegyezni valóm van. Az ellene emelhető kifogások inkább csak stiláris természetűek. Vannak azonban itt is olyan részletek, a melyekről vitatkozni is lehet. Pl. a 22. versben a δυνάμεις πολλάς έποιήααμεν a fordításban így áll: sok hatalmas dolgot cselekedtünk. Kétségtelen azonban, hogy az ÚT. nyelvhasználatban a δύναμη mindig olyan erőkifejtés, a mely a természetes körén fölül emelkedik, tehát leghelyesebb csodának mondani, a mint hogy az eredeti szöveg ezt érteti is. Hasonlókép vagyunk a 23. vers végén lévő δι εργαζόμενοι την άνομίαν-Ώ&Ι is, a mit a fordítás az egyetlen gonosztevő szóval ád vissza. Pedig a gonosztevő ós az anomia cselekvője közt igen nagy a különbség. Az előbbi kifejezést körülirta, ez ellenben nagyon is megrövidítette a fordító, amivel a félreértés lehetőségét vitte bele a szövegbe. Ugyanígy a 24. ν. ψρονίμος szava se bölcs, hanem okos. A bölcseséget az ÚT. más szavakkal fejezi ki. A 29. vers egészben átalakítást kiván. Az a gondolat, hogy Jézus mikor tanította, a sokaságot — διδάσκων αΰτους —, akkor úgy látszott, hogy εξουσία-ja van. Az εξουσία az ÚT.-ban nem egyféle módon és értelemben használtatik. A fordítás hatalomnak mondja. Ebben az értelemben azonban nem itt, hanem pl. Mt. 28 l 8-ban fordul elő. Egészen más az értelme pl. Mt. 21 2 3-bau, a hol azt kérdezik Jézustól: εν 71 οία εξουσία ταϋτα ποιείς και τις σοι εδωχε την εξονσίαν ταντην'· Itt az εξουσία meghatalmazás, megbízás, valakinek a nevében való működés. A mi versünkhöz ez az értelem áll legközelebb. Nem arról van itt szó, hogy Jézusnak hatalma volt, hanem
