Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. II.
A revideált Biblia. 133 ban nem ennek tekintjük, hanem általában szent léleknek, ellentétben a nem szent, hanem közönséges lélekkel, akkor két szóba kell írnunk, de kis betűkkel, s nem nagy betűkkel mint a revideált biblia. Ebben a versben azt akarja mondani a szerző, hogy Márián, mielőtt még összekerült volna a férjével, meglátszott a másállapot, de amit hordozott, az a Szentléleknek egy része volt. Hogy az őskeresztyén íróknál sokszor megtaláljuk ennek világos kiemelését, azt a Theol. Szaklap IV. évfolyamában a Jézus születése című tanulmányomban példákkal bizonyítottam. A mielőtt egybekeltek nem azt fejezi ki, amit szerző a αννελ&είν szóval , ki akar fejezni. Az egybekelésre a γαμεω igét használja az ÚT. Ez a οννελϋείν a magyar összekerültek igének felel meg. Nagyon nehéz a είρέ&η szónak a helyes fordítása. A találtaték nem helyes, mert az a gondolat lappang mögötte, hogy Máriát megvizsgálták. Pedig arról van itt szó, hogy meglátszott az állapota. Mindezek tekintetbe vételével a verset így kellene fordítanunk: Anyja Mária ugyanis Józsefnek volt eljegyezve, mielőtt azonban összekerültek, meglátszott, hogy Szentlélekből fogant. Ebben a formában a yap is, az fj is, az εκ is érvényesül és az apostoli hitvallásban használt foganás szavával enyhítjük némileg a mondás nyíltságát is. Erre pedig, sok mindenféle okból, én igen-igen nagy súlyt helyezek. A 19. v. a magyarban nagyon terjengős. Tömörebb és pontosabb fordítást is adhatunk. De előbb ki kell emelnünk, hogy a παραδειγματίοαι azt jelenti, hogy például állítani. A δείγμα az a hiteles mérték volt a kikötőkben, amely igazolta a kereskedő rőfjét, hogy se nem rövidebb, se nem hosszabb, mint kell. Józsefnek joga lett volna elhagyni Máriát, de akkor annak a szégyennek tette volna ki, hogy a códaság példájául állította volna a többi nő elé. József kíméletből, mert igaz ember volt, aki még a bűn szégyenében sem gyönyörködött, nem akarta Máriát megszégyenítőm azzal, hogy az akkori szokás szerint válólevél adásával nyilvánosan bontsa fel a jegyessóget, hanem csendben akarta őt elhagyni. Igy hát e versnek így kell hangoznia: Az ő férje József azonban igaz lévén és nem akarván kicégérezni, csendben akarta őt elbocsátani. A 20. v. ismét nagyon hosszadalmas így: Mikor pedig ezeket magában elgondolta. Sokkal rövidebb ós megfelelőbb így: ilíig erről tanakodott. A 21. v. végén az annak bűneiből nem is szép, nem is helyes. A vers ezt mondja: mert ő fogja népét a bűneitől (άπύ és nem h) megszabadítani.
