Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

A rómaiakhoz irt levél. 91 a zsidó keresztyénségnek engedményeket tevő befejezést s a nehézkes szerkezetű doxologiát. Ez a kritika nem más, mint Baur felfogásának túlzott szélsőségbe hajtása, a mivel a tanítvány mesterének megoldatlan problémáját megfejteni s minden részében elfogadhatóvá tenni akarja. Ezzel a kritikusok oly ingatag s ellenőrizhetetlen talajra léptek, a melyből nem lehet kibontakozni; annyi ismeretlen tényezővel dolgoznak, hogy biztos s elfogadható eredményhez nem juthatnak. A mivel biztosan számithat a kritika, azt ez idő szerint leghitelesebben lehet találni a 4. század végéről, vagy az 5-ik sz. elejéről reánk maradt két legrégibb κ és B. codexekben s az ezeket támogató különböző más kéziratokban s ker. ókori egyházi Íróknál. A mint ezeken túlmenve a 2. és 3. századbeli szöveget keressük s a szöveg rongálás ós javítás problémájával akarjuk az ópségi kórdóst megoldani, találunk ugyan adatokat egyes szóknak s mondatoknak más elhelyezésére s használatára; de nem találunk oly mérvű különbségeket, a melyek alapján a római levélnek, vagy befőzésének 2—3 kiadását kellene felvennünk. Az ókori keresztyének feltétlenül nagy becsben tartották az apostolnak iratait s hihetőleg minden lehetőt elkövettek azoknak gondos megőrzésére s épségben tartására. Hihetetlenül hangzik tehát, hogy a római gyülekezet a hozzá intézett páli levelet nem őrizte volna meg a maga épségében s illetőleg megengedte volna, hogy uj befejezést írjanak hozzá. A mint a 2-ik század folyamán kanonikus tekintélyre kezdtek emelkedni az uj szöv. iratok s egyes gyülekezetek másolatokról gondoskodtak, figyelembe véve a másolás nehézségeit s hiányait, az uj szöv.-nek szövege nem maradt volna reánk annyira épen, mint a mennyire azt összehangzónak ismerjük, ha csakugyan oly önkényes s nagy szabású átdolgozásnak vetették volna őket alá, a minőt Lucht és Volkmar feltételeznek. A codexek és az egyházi irók idézetei között sokkal nagyobb eltéréseknek kellene lenniök, mint a minőket valósággal találunk, a mint azt a Csel. könyvének kétféle szövege kiválóan igazolja. Megbizonyosodhatunk erről, ha oly kiváló szövegkritikusok kiadásait összehasonlítjuk egymással, mint Tischendorf, Westcott-Hort, Gebhardt, Weiss, Nestle s figyelembe veszszük a recepta kiadást ós a nagy számmal összeszedett variansokat. Az már kritikátlan kritika, a moly önkényes feltevéseken alapuló következtetéseket használ fel biztos adatokként s számol velők fontos kérdések elbírálásánál; a hagyományos nézeteket pedig csak azért veti el, mert hagyományosak s most már positiv adatokkal nem igazolhatók. Ily eljárás mellett nem könnyitjük meg a komoly