Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
88 Mayer Endre. ment Rómába, vagy az efesusi levélnek képezték egykor alkatrészét s attól elszakadva ismeretlen módon kerültek a római levélhez. Ellenkezőleg áll a dolog 16, j, 2 verseivel. Ezekben az apostol Phoibe kenchraeai diakonissát, a levél vivőjét a rómaiak figyelmébe ajánlja s kéri őket, legyenek segítségére a reá bízott nehéz munkában. Ugy is mint nő s mint idegen sok akadályra s nehézségre talál, természetes tehát, hogy az apostol lehetőleg minden akadályt igyekszik elhárítani útjából. A 16, 1 7 -20 tartalma nézetem szerint nem illik bele a római levélbe s még kevésbé az üdvözlések közé, melyeket megszakít. Ε versekben ugyanis oly pártoskodásról, tanokról s botrányokról szól, melyeket a levél tartalma nem igazol s a melyek hitelesség esetén másutt a 16. fej. előtt lettek volna beilleszthetők, de nem itt. Joggal kérdhetjük miért nem szól ezekről a pártoskodásokról a levél folyamán, a hol erről szólani elég bő alkalma lett volna ? Nyilván azért, mert ilyenekről nem szólhatott. így tehát ezek az intések eredetileg nem tartózhattak a római levélhez, hanem csak a későbbi időkben csatolta valaki ide. A 21—24 üdvözleteket közölnek az apostol környezetétől: Timotheus, Lucias, Yason, Sosipater, Tertius, Gaius, Erastus és Quartustól, a kik mindannyian korinthusi lakók és segitői az evangelium hirdetésében. Ismeretesek a korinthusi levelekből s a Csel. könyvéből. Ε versek hitelessége ellen a komoly kritikának semmi ellenvetése nem lehet ós nincs is, minélfogva hiteleseknek kell őket vennünk. Legnehezebb tisztázni a levél legvégén lévő doxologia hitelességének kérdését. Alig lehet ez idő szerint kétséget kizáró módon dönteni felette. Mindenekelőtt nagyon feltűnő, hogy az apostol ezt a levelét nem áldáskivánással s üdvözlettel zárja be, mint a hogy azt más leveleinél látjuk, hanem Istennek dicsőítésével és magasztalásával, a mivel inkább levelein belül egy-egy nagyobb szakasz befejezésénél szoktunk találkozni (1. Róm. 8. és 11. fej. végét). A támadó kritikusok természetesen felhasználják ezt a hitelesség kétségbe vonására. Csakhogy ez a támadás éppen a római levélnél elveszíti élét, mert ez az apostolnak legsajátszerűbb s a maga nemében egyetlen levele, amely egyébként is elüt a többi leveleitől; miért is miként a bevezetését szokatlan terjedelme dacára Pál apostoltól valónak tekintjük, akként a doxologiát sem foszthatjuk meg hitelességétől csupán szokatlan használatánál fogva. Az apostol nem nagy barátja a sablonoknak; minden levelének van valami sajátszerűsége, a mely által a többitől elüt; mely okból ez magában véve nem képezhet alapot a hitelesség kétségbevonására.
