Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Könyvismertetés

76 Könyvismertetés. Lic. Dr. Johannes Leipoldt (Privatdozent in Halle-Wittenberg) Geschichte des neu testamentlichen Kanons. Zweiter Teil. Mittelalter und Neuzeit. Leipzig, J. C. Hinrich'sche Buchhandlung. 1908. (,1V. 181. 1. 8.) Ára: fűzve 2"88 korona, kötve: 396 korona. Ezen könyv első részét már megismertettük a „Theol. Szaklap"-ban. Amit az első részről mondtunk, az áll a második rézről is. Különösen elismerést érdemel itt is a szerző gondossága, mellyel a tekintetbe jövő és sokszor nehezen hozzáférhető forrásokat bő kivonatokban közli. Az anyagnak ily nagy mértékben való előterjesztésének főleg seminariumi gyakorlatoknál lehet hasznát venni. A könyv két szakaszra oszlik. Az első szakasz foglalkozik a rőm. kath. egyházzal. A középkor méltatása után foglalkozik főleg Erasmus munkásságával, amely e nagytudományú férfiú egyébként is ismert ingatag jelleméhez illő volt. Eleinte szabad és merész, de aztán óvatos és visszavonuló és mindenek felett nem evangeliorni volt, úgyhogy a nagy ember távolról sem volt alkalmas arra, hogy reformátorrá lehessen. Ezután sorra kerül de Vio Tamás szerepe a biblia magyarázat és kritika terén, hogy azután szerző a tridenti zsinat határozmányait a szent írásról ismertesse. Végül foglalkozik egy fejezet a tridenti zsinat utáni idővel (sienai Sixtus, Bellarmin), melyből még a legújabb encyclika illető pontjainak megemlítése sem hiányzik. A második szakasz az evangelikus egyháznak van szentelve és itt legelőször is Luther állásfoglalásának vázolása foglal helyet. Természetes, hogy ezen fejezet nagy terjedelmet foglal el és a legújabb irodalom tekintetbe vételével alaposan van megírva. Azután szól a szerző Luther tanítványairól (itt szóba kerülnek az angol, svéd s dán bibliai munkálatok is), Karlstadtról, Erasmus befolyásáról a hith. theologiára; egy külön fejezetben ismerteti a ref. egyház bibliai kritikai munkásságát, hogy azután még keveset a legújabb korról is elmondhasson. Végül összefoglalja a befejezés a tanulságot, melyet a szerző szerint a kánontörténetből meríteni lehet. 1. A szent írás hit dolgában egyedüli tekintély. Hogy megérthessük, szükséges hogy azt ami a bibliai Egyesség központjában áll, a Krisztusban való üdvöt szívünkben megtapasztaljuk. Ezen vallásos tapasztalás alapján lehet aztán a biblia könyvein vallásos kritikát is gyakorolni. 2. A szent írás nem azért tekintélyünk, mert az ókori egyház ilyenül ránk származtatta, hanem mert Krisztusban üdvre vezet bennünket és mert a megváltóról megbízható történeti bizonyságot tartalmaz. Az ujtest. kánon történetében sok emberi dolog fedezhető fel, de azért ennél több is megnyilvánul abban. Ezen történet az evangéliomnak folyton növekedő diadaláról tanúskodik. Ezen rövid, hacsak némi áttekintést is nyújtó ismertetésünkkel fel akartuk hívni az érdeklődők figyelmét e könyvre. Ugy mint az első, a második kötet végén is jó névmutatóval