Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Lapszemle

Lapszemle. A „

Neue Kirchl. Zeitschrift" (in Verbindung mit Prof. D. v. Zahn, Erlangen, und Oberkons.-R. Adolf Kahl, München, hrsg. von Prof. Engelhardt. Α. ^Deichert'

sehe Verlagsbuchhdlg. Nachf. (Georg Böhme), Leipzig. Ara Vi évre 3 korona). 1908. évfolyamában Ihmels lipcsei tanár írta az új évfolyam bevezető cikkét: „Hogyan tartjuk meg a reformáció örökségét és hogyan gyümölcsöztetjük azt a jelen számára?" A szerző előbb rövid vonások, ban vázolja, hogy mit kell értenünk a reformáció öröksége alatt Az újonnan felfedezett evangeliomot, melynek tartalma: az embernek személyes közössége az istennel, istennek a Jézus Krisztusban való kijelentésének hirdetése és végül az ige és a szentségeknek isten kegyelmes kijelentésének hathatós megjelenítéseként való megértése. Mindezt meg kell tartani, sőt gyümölcsözővé kell tenni úgy, hogy a mai kor feladatainak és kérdéseinek légkörébe elhelyezkedünk és annak szolgálni igyekszünk. Ezután feltünteti, mikép oldja meg ebbeli feladatait a theologia. Ennek leírása a folyóirat tartalmának egyik legszebb részlete és az ember mikor a szerzőnek fejtegetéseit reprodukálni akarja, alig tud lemondani arról, hogy szórói-szóra le ne írja. De meg kell elégednünk, hogy csak rámutassunk egyes dolgokra és egyébként magának a cikknek elolvasására kell felhívnunk az olvasót. így mindjárt igen tanulságos, mikép mutatja be a szerző a theologia mai helyzetét, melyet a természettudományok és főleg a történettudomány megteremtettek. Ez apologetikai munkára kötelezi a theologiát, de persze nem olyan értelemben, mintha a keresztyénséget be lehetne bizonyítani. A theologiának az adott viszonyok közt semmiféle nehézség előtt szemet hunyni nem szabad és korunk gondolkodásának igazsági mozzanatait el kell ismernie. De egyébként saját utján és saját tárgya törvényei szerint kell eljárnia. Főfeladatai közé sorolja a szent irás inspirációjának leírását. Feladatait nem szabad csak azért szűkebbre szabnia, hogy a többi tudományokkal összeütközésbe ne kerüljön, sem a metaphysikától való félelemből egyes olyan kérdések fejtegetését elejtenie, melyek a hitből sarjadnak. Végül nem kevésbé érdekesen vázolja a szerző az egyházi gyakorlati tevékenység munkáját a reformáció örökségének megóvása és gyümölcsöztetése érdekében. A prédikáció végcélja csak az lehet,