Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

54 Dr. Daxer György. Bár igaz tehát, hogy Dorner Krisztus művének tulajdonit minden érdemet a megigazulásban, azért Bobertag mégis hiába védi őt Seeberggel szemben a synergismus vádja ellen, (i. m. 127. 1.) Mert bizony nekünk is azt kell mondanunk, hogy Dorner az emberi szabadság érvényesítésében túllő a célon. Azt az erkölcsi qualitást, melyet a természetes embernek tulajdonit, a jóra való képességnek ama maradványát a kegyelem monergismusával összeegyeztetni nem lehet. Jellemző, hogy úgy, mint Schleiermacher, ő is elveti a természetes ember merően passiv magaviseletét. Valójában nem csak az isten kegyelmén fordul meg szerinte az ember üdve, hanem részben az emberen is. Hiszen a kegyelem nem miveli egyedül a megtérést, hanem az emberben szunnyadó erők cooperálnak, együttműködnek vele, amelyeket az isteni kegyelem csak felébreszt vagy jobban mondva az által, hogy a bűn csábításait elnyomja s az egyensúlyt helyreállítja, csak megint a szabad mozgásra, képesít Amit a gratia praeparans az emberben feltételez, az körülbelül megegyezik avval, amit Martensen az ember veleszületett kegyelmének nevez. Csakhogy ő nem nevezi annak. És nála a kegyolem műve a megtérésben csak negativ, a bűnös akaratról a békókat leszedi, mig a positiv döntést magára erre a hatásai számára szabad utat találó akaratra hárítja. Ez miveli a jót, ez billenti a mérlegnek a kegyolem által helyreállított egyensúlyát a jó felé. Azt lehet tehát mondani, hogy Dorner synergismusa csak még nyíltabb és határozottabb, mint Martensené. 4. Köstlin Gyula. (1826—1902.) Köstlin Gyula nem csak mint Luther életének tudós ismerője szerzett magának nevet, aki legalaposabban és legbehatóbban rajzolta meg reformátorunk életét és munkásságát, hanem mint a rendszeres tlieologiának egyik szorgalmas és tekintélyes mívelője is ismeretes, aki folyóiratokban és önálló könyvekben fejtegette a theol. tudomány legfontosabb kérdéseit. Tanári pályája kezdetén kiadott egy művet, mely a hittan kérdéseit rendszeresen feldolgozta. Ezt munkás élete vége felé a jelenkor problémáihoz szabva újból átdolgozta ós kiadta: „Der Glaube und seine Bedeutung für Erkenntnis Leben und Kirche" 1895 cím alatt. A szerző itt rövid, élvezetes s érthető alakban gyakorlati célzattal tárgyalja a hittan legfőbb kérdéseit. Ezek között azon kérdésről sem feledkezett meg, mely minket foglalkoztat, ha nem ís bocsátkozott annyira részleteibe, mint azt egy tudományos hittanban valószínűleg megtette volna. így pl. mindjárt lemond arról, hogy megjelölje azt a pontot, a molyen az isteni hatás és az emberi elhatározás eggyé lesznek és ahol egy uj, isten-