Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: Az egyháztörténelmi tudomány ujabb haladása

Az egyliáztörtónelmi tudomány ujabb haladása. 31 felruházva a westfaliai békekötés, mint régebben, jóllehet a német íróktól nem lehet rossz néven venni, ha ezt a magok történetében igazán nagyszabású eseményt némi önzéssel az egész protestantismus történetére nézve korszakalkotónak igyekeznek feltolni, holott még a németek közül is az osztrák örökös tartományokban lakóknak és a svájciaknak az egyházi viszonyaira épen nem birt befolyással. Az ezen könyv folyamán s másutt is, de csak elvétve korszakok elhatárolójául fölvett bécsi congressus pedig teljesen kimaradt újabban még a csekélyebb terjedelmű egyháztörténeti időszakocskák határkövei közül is, ami egészen helyesen történt, mert hiszen kétségtelenül megállapítható, hogy nem is válik be ilyennek sehogysem. A reformáció óta lefolyt nevezetes korszak eseményeinek tudományos felosztása közben érvényesülő többféle újabb felfogás közül valószínűleg az hatol leginkább a kérdés mélyére, amely egy kettős felosztásban az ellenreformáció küzdelmeinek részben győzelemmel, részben visszaveretéssel végződő háttérbe szorulásáig és a nagy hitviták utáni vallási kimerültség közben megindúlt felvilágosodás korának küszöbéig terjeszti ki az első korszakot. Ez tehát nem évhez kötött pontossággal megállapítható időben, hanem hozzávetőleg a 17. század utólsóelőtti évtizedében fejezi be az egyiket illetőleg nyitja meg a másikat. Az ellenreformációnak franciaországi 1685-iki és magyarországi 1687-iki diadala egyfelől, angolországi 1689-iki teljes bukása másfelöl, a harcok zaja után végre csendet teremtett részben a protestáns, részben a kathoiikus egyháznak a másik fél hatalmába való teljes kiszolgáltatása árán. A protestáns államokban a Protestantismus hatalma, a kathoiikus államokban a katholicismus hatalma ekkor jutott a legmagasabb fokáig. De már megelőzőleg megindúlt egy áramlat, mely az egyik félnek eme külső győzelme s a másiknak az elnyomása ellenében jogot követelt az egyén vallásának, jogot az uralkodó vallással szemben is, de jogot a saját egyházának hivatalos vallásával szemben is. Cartesiusnak, Spinozának, a deismusnak a szelleme fejlődött itt tovább és terjedt el részben Bayle Péternek a hatása alatt mind szélesebb körökre. Ez a protestantismus lényegét: a lelkiismeret és gondolkozás szabadságát érvényre juttatni kívánó törekvés erős támaszt nyert az első korszak végén abban, hogy a nagy választófejedelem hivatalosan proclamálta a vallási türelmességet és Németalföld némely reactionarius törekvések egyidejű leküzdésével továbbra is hazája maradt egy csomó különféle vallásfelekezetnek ós vallási iránynak Ami már most az egyes részletekre vonatkozó előhaladását illeti e tudománynak, ennek ismertetésében természe-